Advent negyedik vasárnapját Szécsényben töltöttük. Utazás alatt mindig megbeszéljük, hogy hiába van tőlünk cirka 110km-re, akkor is 2 óra alatt tesszük meg az utat(az én tempómban 2,5 óra), mert hepehupás az út, toldozott-foltozott(ez nem csak a 2-es útra vonatkozik), minden kanyarban trafipax, hazafelé a sötétben az út mellett nyuszi, most rókát láttunk, a nagyvadak szerencsére elkerülnek.
Amikor házat kerestünk(1 évig kerestük az ideálist:), akkor megnéztünk egy félkész, hegytetőn(Szendehelyen)lévő ingatlant. Beszéltünk helyiekkel, akik inkább nyugdíjas évekre javasolták a települést. Mindig, amikor megyünk Szécsénybe, azt is megbeszéljük, hogy jól döntöttünk, amikor nem költöztünk le Szendehelyre(anno háznézőben jártunk Csopakon, Piliscsabán, Pilisvörösváron, Ürömön, Ráckevén)
Kendus már pénteken kérdezgette, hogy mikor megyünk Dédihez(ha felkelünk, akkor megyünk?), annyira izgatott volt, hogy már 5-kor ébredt, Vinci 5.30-kor. Mindketten bepakolták a számukra legfontosabbakat(autók, labda, mesekönyv, legó, kocka) egy hátizsákba.
Dédit útközben felhívtam, hogy melegszendviccsel várhat minket:)Kicsit meglepődött, hogy milyen korán odaérünk, de már a lépcsőházban éreztem a melegszendvics illatát.(amit csak Dédi tud csinálni a 100 éves melegszendvics sütőben)
Jól belakmároztunk, Vinci kellően szétpakolt, Kendus sokat mesélt úgy mindenről: a szülinapjáról, a játékairól, hétköznapokról.
Felmentünk Laciékhoz is, ott bekuckóztunk a nappaliba. A fiúkat nem kell félteni, rögtön feltalálták magukat, hancúroztak a nagyágyon, Vinci egy kis bohóc: vetődik, ugrál ő is, egyébként mindenben utánozza a tesóját. Vinci, ha fáradt, akkor erősen izzad, már vizes volt a lobonca(göndör fürtjei), megszárítottam a haját és kiment az udvarra egy kicsit szundítani. Amíg Vini aludt, addig Kendus megnézte a Tom és Jerry néhány epizódját, eddig nem ismerte. Jókat kacagott rajta.(elég hangos volt, de ez nem zavartatta az Apját az alvásban, mellette bombát is lehetne robbantani)
Meglátogattuk Keresztanyámat is. A fiúk ott is hozták a formájukat:)Fincsi mézeskalácsot ettünk, beszélgettünk. Már a kocsiban eszembe jutott, hogy Vini pulcsija ottmaradt(mi vagyunk azok, akik mindig elhagynak valamit), visszamentünk érte és már sötét volt, amikor hazaindultunk.
A kocsiban Kende nyitott szájjal aludt, horkolt, Vini félúton csatlakozott hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése