Vince egyértelműen rajong a lasztiért, gurítja, dobálja. Kendus is szívesen labdázik, focizni én szoktam vele.
Egyik kedves ovistársa elhívott minket egy ovis focisuliba. Megkérdeztem Kendust, hogy mit szól hozzá. Hát persze, hogy volt kedve menni.
Kinézetre Kendus volt a legfiatalabb. Béla bácsi(edző) kedvesen fogadott minket. Célja az, hogy szeressék a focit a fiúk(volt 1 lány is, fiútesóval együtt), nem élsportolókat nevel, a mozgás öröméért csinálják a gyerekek.
60perces az edzés, a bemelegítés futással kezdődött(mivel mással:), Kendus imád futni!!Csak rá jellemző a futástechnikája(olyan Forrestes, Roni mindig megjegyzi: "Hogy lehet így futni?)
Volt lábtorna, sok-sok játék és a végén lazítás.
Nem voltak csapatokba szedve a gyerekek, hanem párban rúgták a bőrt, egyénileg rúgtak kapura(na ez Kendusnak nem ment, szegénynek még a kapuig sem ment el a labdája, nem rúgta elég erősen)és volt sok-sok játék.
Egy tőlünk távolabbi(de még kerületi)iskolában volt az edzés. Kendus még soha nem volt iskolában, mikor beléptünk a tornaterem folyosójára, megkérdezte tőlem: "Anya, mi ez a büdös szag?"Ez kisfiam a tornateremből és az öltözőkből jön.
Vince egy percre nem állt meg(nem is tudom hogy képzeltem, majd ül az ölembe?!), mászott ezerrel és részt akart venni mindenben, ment a labdák után, labdaszedőnek már jó!Kiszedte a hálókból a tartalék labdákat. Elvittem őt a terem egyik végébe, hogy onnan másszon a labdák után(jót nevetett rajtunk a többi szülő), ezt vagy harmincszor megcsináltam. Arról nem volt szó, hogy én is edzésen leszek:)
Nem zavarta, hogy a feje felett repkednek a labdák, engem annál inkább. Végül kapott ő is egy focit, de neki mindig a nagyoké kellett. Itthon boltnyi készletünk van labdából: kicsi, közepes, nagy, bőr, puha, mintás, márkás, gumi.
Az edzőnek mondtam, hogy jövünk legközelebb is, de a kisebbiket hozom magammal, ha nem gond.
Megértő volt(neki is 2,5 éves a fia), azt mondta jövőre várja Vincét(is) a csapatba!
Este nem kellett nagyon altatni őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése