Normafa

Újév első napján felmentünk a Normafához.
Pontosan 2,5 fokkal volt hidegebb,mint nálunk.Szürke, ködös, nyálkás volt az idő, latyakos a talaj, volt,ahol elsüllyedt a babakocsi kereke, de mi nem adtuk fel a sétát:) (közben elismerő pillantásokat vetettem azokra, akik elfutottak mellettünk)

Pár évvel ezelőtt, amikor télen nagy hó volt, akkor többször felmentünk szánkózni a Normafához. Most a "szánkózós helyen" tábla tiltja azt.
Ez az elindulás 2 gyerekkel egy örökkévalóság. Komolyan mondom több időbe tart itthon elkészülni, felöltözni, bepakolni, 3 réteget hacukát magunkra húzni és kocsiba pattani, mint az ott töltött idő. Indulás előtt teázás, szopi, Kendus eszik-iszik, wc-re megy, állatkák hoz. Ha megérkezünk, akkor babakocsit kivenni, összerakni, fellépőt rátenni, gyerekeket ki-bepakolni(pedig csak ketten vannak, de néha olyan,mintha hárman lennének:)

Már útközben mondta Zoli, hogy alig van benzin a tankba. Egy dizájnos Mol kútnál tankoltunk. Kendus mondta, hogy ő is akar menni az Apjával, kér egy sütit a kúton(a legdrágább helyen, még jó, hogy otthon evett előtte 20 perccel)A kutas mondta, hogy január elsején nincs süti, menjünk vissza másnap:)
Ez az evészet is nagyüzemben megy nálunk.

Mindig éhesek a fiúk. Mi lesz, ha kamaszok lesznek?!Az én feladatom az állandó főzés/sütés/bevásárlás/pakolás/mosogatógép kezelés. ÁÁÁÁÁ
Végre felértünk a Normafához, ahol Zoli megjegyezte, hogy ő kajaillatot érez. Erre Kende: ÉN is! Keressük meg, honnan jön az illat!Egy lángosos-réteses bodegát találtunk(az előző évszázadból ottmaradt:), rétest kapott mindenki. A rétes tésztája a legolcsóbb mirelit fajtából, a töltelék ellensúlyozta , mert finom és bőséges volt.

Miután csupa sár lett a babakocsi, ruhánk, kellően kutyaszaros a cipőm, hazajöttünk.