Rájöttem, hogy Kendus babakorában mennyire elkényeztetett engem, egyáltalán nem volt sírós, nem volt hasfájós, evett 3 óránként és aludt. Így ment egészen 6 hónapos koráig, aztán már többet volt ébren,nézelődött, mosolygott, elkezdte felfedezni a körülötte lévő világot. Kendus mindent megevett, a nyúltól kezdve a lazacig mindent. Vinci édesszájú, a zöldségpüréhez is almát teszek, ha azt akarom, hogy egyen.(én is és Zoli is édesszájúak vagyunk)
Vinci is úgy próbálkozik a forgással, mint Kende(valami közös), megfordul és az egyik keze a mellkasa alatt marad.
Vinci teljesen más. Vagy mosolyog és fülig ér a szája vagy sír, igazából köztes állapot nincs. Mostanra ráállt arra, hogy délután 5-8 ig bömbizés van műsoron. Az oka valószínű a fogzás. Ott tartunk, hogy már kézben sem alszik el, megfeszíti magát és nem lehet vigasztalni, marad az előszobában lévő ringó babakocsi. Erőteljesen, ütemesen:), kell tologatni benne.
Mindkét fiúnak van egy láthatatlan radarja. Vinci érzékeli ha már az ágyához közelítek vagy valahová le szeretném tenni(aludni, szemet pihentetni), ahogy vízszintesbe kerül ordít.
Kendus radarjaival érzékeli, hogy a felnőtt tiszta szívvel közeledik hozzá(v hátsó szándék vezérli), megérzi, hogy milyen az ember lelke.
Mióta Kendus ovis lett, egyre jobban anyás, mindent csak velem(már Zolival nem megy ki a piacra, csak ha én is megyek, nem megy el vele sétálni, csak ha megyek), az a szerencse, hogy az éjszakai pisijárathoz elkísérheti az apja(közben szoptatok, akkor nehezen tudok egyszerre két helyen is lenni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése