Sopron

Összekötöttük a kellemest a hasznossal, Zolinak munkaügyben elintéznivalója volt Sopronba, mi meg vele tartottunk,GYSEV vonattal(tiszta, kényelmes, gyors). Kende kifejezetten örült annak, hogy kabinos vonattal megyünk, arra nem gondolt, hogy nem 4 személyes a kabin, hanem 6. A jegypénztáros látta, hogy egy család vagyunk, mégis 4 külön kabinba szóló jegyet adott, már a vonaton mondta az egyik utas, hogy a járványhelyzet miatt bárhová lehet ülni, így leültünk egy olyan helyre négyen, ahová egy helyjegyünk szólt. Kihasználtuk a Kajla adta ingyenes utazást is, sajnálom, hogy felsős diákoknak már nem adják. Pakoltam be "úti" játékokat(Solo, Ország-város, Cortex), de egyikhez se volt kedvük, egymást cikizték, piszkálták, bántották(ami a szünetben állandosult, legnagyobb bánatomra). Csornáig velünk utazott egy 25 év körüli fiú, időnként bent volt a fülében a fülhallgató, aztán egyszer csak egymásnak ugrott a két gyerek és kérdőn nézett ránk: "bunyó lesz?" Sopronban Zoli gyorsan elintézte a dolgát és beültünk egy nyitva lévő étterembe, ez a Perkovátz-ház angol pub, étterem volt. Bátran ajánlom, mert nagyon finomakat, bőségesen ebédeltünk, a megmaradt adagokat hazahoztunk és biztosítva volt a meleg vacsora is. Sétáltunk a várkerületben, alig láttunk embert, 26.-án mindenki otthon karácsonyozott. Biztosan visszatérünk Sopronba, több napot is el tudnék ott tölteni és szerintem gyerekekkel még nem voltunk. A hazaúton Vince elaludt, Keletiben ébresztettük fel, Kende telefonozott, emiatt gyorsabbnak tűnt a hazaút.

ű