Horvátországban

Szlovéniai túrázásunk után egy pihentetőbb-kevésbé aktív és mozgalmas-1 hetet terveztünk a tengernél. Tribunjról még soha nem hallottam előtte. Év közben egy hírlevelet kaptam, ami kedvezményes nyaralást kínált egy családi táborban. Annyiban volt ez tábor, hogy, aki akarta lakhatott faházakban, lakókocsiban, 3szori közös étkezés, programokkal gazdagított helyszínt nyújtott a családi vállalkozás. Kényelmesek vagyunk(elég öregek), klímával felszerelt apartmant kértünk, ami a hőségriadóban a 33 fokban jól is jött. Az egész hely olyan "nagycsaládos"hangulatú. Vajdasági magyarokkal töltöttük el az étkezéseket, nagyon sokat nevettünk, meséltek magukról, Szerbiáról(volt, aki Bécsben vendégmunkás, ő az ottani életéről), napi háromszor kaptunk bőséges, magyaros, finom ételeket, mindig repetáztunk(erre is volt lehetőség). A hét alatt 3 szülinapost köszöntöttünk(kettőt ott ismertünk meg)olyan megható érzés volt, hogy olyan emberek énekeltek Vincének(ajándékoztak), játékra hívtak, akik előtte idegenek voltak. Egy nap kínzó fogfájással ébredtem, vérzett több helyen az ínyem. Felkészültem gyógyszerekkel, még Glykosepttel is, az új ismerősöktől pálinkát kaptam gyógyírnak(persze elmondták, hogy sajnálják, hogy nem nyelem le, csak öblögetek)
A tengert a fiúk egy pillanat alatt megszerették, szinte alig lehetett kihúzni őket a vízből. A víz hőfoka számunkra(felnőtteknek)jéghideg volt, a gyerekek kedvéért mindent megtesz a szülő, fogakat összeszorítva szántuk rá magunkat-szigorúan felváltva-,hogy bemerészkedünk az Adriába. Kristálytiszta a víz, láttunk süniket, rákokat és halakat:)10 éve nem voltunk közösen tengernél, eddig házfelújításban gondolkodtunk. Ami nagyon zavart, hogy a part rettentő koszos és sem a turistákban(tisztelet a kivételnek), sem a helyiekben nincs igény arra, hogy rendezett legyen a környezet. Pl. letettük a sátrunkat, de nem találtunk olyan szakaszt, ahol ne legyen eldobott csikk. Dohányzókkal voltunk körülvéve, erre nincs külön kijelölt hely. Egy darab szemetest találtunk, ami 9-kor már tele volt, az emberek simán mellé dobták a hulladékot. Toi-toi wcből 1 darabot találtunk, Zoli mesélte, hogy az egyik okos embertársunk beledobott a wc-be egy közepes méretű halat:(
Vodice-ről menetrendszerinti hajóval kirándulni indultunk, 35 perces hajóútra fizettünk be(félek a hajókon,megfordult a fejemben, hogy a fiúk mentőmellényét beteszem, de Zoli lebeszélt)utólag jobban megnéztük a hajót és hát....nem túl biztató volt, amit láttunk. Csupa rozsda, ezer éves. Tény, ez volt a legolcsóbb megoldás. Egy a táborban megismert 4 gyerekes családdal kooperálva kirándultunk. A szigeten megkerestük a majdnem Michlein csillagos éttermet(Tripadvisoron szuper kritikákat kapott), de idő szűke miatt nem ültünk be. Az ottani étlapon lévő árak középkategóriások, étterembe nem ültünk be(horror árak vannak és nem a gasztronómia csúcspontja, már amit láttunk), egyébként is 3szori étkezésben részesültünk. Palacsintáztunk és fagyiztunk. Cukrászdát kerestünk, de nem találtunk. Piacon vásároltuk a legédesebb(legdrágább)görögdinnyét, idén ott ettem eddig igazán finom, mézédes, magszegény dinnyét.
Odaérkezésünkkor tartották a halászok éjszakáját(ingyen lehetett hajózni)fesztivál hangulat uralkodott a faluban, mindenki nyugisan sétált, beszélgetett, evett-ivott.
Vincére elképesztő hatással volt a tenger és a sós levegő. Reggel 7.30-ig aludt, délután 14-től 17-ig és este 21.30-tól ismét.
Esténként dübörgött a falu, beindult a kis vidámpark, amit nem hagytunk ki, nagyokat sétáltunk, igazán feltöltődtünk.