Körutazásunk záró része a Plitvicei tavak és környéke lett. Turisták legtöbbje elmegy Plitvicéig, talán Rastoke-ig, onnan haza, pedig érdemes a tágabb vidéket is bejárni.
Plitvice nálam bakancslistás(volt), káprázatos színeivel, gyönyörű táj, elképesztő milyen természeti adottságokkal rendelkezik. Kristálytiszta a víz, teljesen lelátni az aljáig. Négyösszkerekes(Zolitól tanultam)hiperszuper buszokkal (olyan, mint a Jurassic Parkba)mentünk le a vízesésig(csak azzal lehet), előtte nyitás után megvettük a belépőnket, ami borsos árú. Lehet kétnapos kedvezményes jegyet is váltani, minden napra más programot szerveztem és meg kellett gondolnunk, hogy mire költünk.
Hömpölyög a tömeg, gondolom nem csak a kiemelt időszakban, ez már délutánra nagyon zavart. Több helyen azért állt a sor(mindenhol sor van), mert selfit készítettek. Több túra közül lehet választani, mi a leghosszabbat 6-8 km szavaztunk, a fiúk nagyon jól bírták. Szorosan fogtuk a kezüket, Vince vakmerő, Kende elbambul, egyes szakaszokon nincs korlát, csak pallókon kell keresztülmenni. Délben hajóval átmentünk a másik oldalra, ettünk egy fagyit, szendvicset ebédeltünk és mentünk egy másik szakaszra hajózni. Itt Vince bealudt az ölembe, még nem bírja ki alvás nélkül a napot, 1 éve van, hogy megerősödjön ebben. Sokan hitetlenkednek, de Kende még most is alszik ebéd után, így szoktattam őket, másrészt kifárasztom őket délelőtt:)
A tavak környékén van a "medvés"kemping, ott láttunk lombkorona házakat és modern, épített sátrat(belógtunk a kempingbe), kivülről is nagyon ígéretesnek tűnt(jurták, strandröplabda pálya, medencék, játszóterek, külön gyerek mosdók, programok stb.), kulturált kemping(jobban hasonlít egy sokcsillagos szállodára, mint a balatoni kempingekhez)Ottlétünk alatt kétszer étkeztünk a kemping éttermébe, a magyar éttermek árai fölött vannak és hát...nekünk nem jött be. Egyik alkalommal nagy összegről hozták ki a számlát(mi két adagot rendeltünk és ettük négyen, elveszítettük a költőpénzt....), átnéztem, szóltam a pincérnek, hozta a mi számlánkat, de a "sorry"nem hangzott el a szájából. Egy másik eset: beültünk, rajtunk kívül egy asztalnál vannak, de 20 perc múlva sem jön a pincér, ott sertepertél körülöttünk, de nem hoz étlapot. Hangos nevetésem után, aztán odajött:)
Emlékezetes, hogy a salátához kértem kenyeret és legalább 1 hetes(!), egy kis részen megcsócsált 2 szeletet hoztak ki. Nem a vendéglátás/gasztronómia fellegvára.
Vendéglátónk ajánlott egy helyet, ahol 1900-as évekbeli házak maradtak fent, megkerestük, érdemes volt, kb. 1 óra autóval a tavaktól. Vízmalom, várrom és természetesen vízesés.Cölöpökön állnak a megmaradt házak.
A környékre jellemző, hogy a délszláv háborúból nehezen álltak talpra. Ahol laktunk(Korenyica)több golyónyomos házat láttunk, elhagyatott szellemfalvakat. A házakból elmenekültek, ablakok nyitva, a függöny kilóg az utcára, üvegek betörve. Játszóteret nem találtunk, rendezett parkot sem.
Szupermarketben az árak drágábbak, mint nálunk és a csapvíznek utóíze volt, emiatt folyadékra sokat költöttünk. Minden sarkon traffipax vagy igazoltatás, tartottunk, hogy megállítanak, Zoli mondta, hogy vmilyen zöld papírunk nincs és nemzetközi jogsija sincs. Szerencsére megúsztuk.
Vendéglátónk családi vállalkozásban ad ki szobákat, kávézót üzemeltet és kecskéket is tartanak, mézet is készítenek. Egyik reggel mondta, hogy a kávézóba menjünk reggelizni, ő is isteni reggelikkel kényeztetett minket .Látom, hogy több helyi betér, isznak egy kupicával majd kocsiba ülnek. Talán náluk ez megengedett(nincs zéró tolerancia).
Itt lezárult a nyaralásunk. Minden várakozásunkat felülmúlta, a vártnál sokkal, de sokkal jobban sikerült. Bármikor visszamennék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése