Bizonyítvány

Döbbenet, hogy milyen gyorsan eltelt ez a tanév. Mekkora a gyermekem....kb. a vállamig ér(magas vékony és mostanában azt kérdezi, hogy hány kocka van a hasán. Eljár velem teniszezni, élvezi, most teniszező szeretne lenni, főleg mióta megtudta, hogy a nagy versenyeken mennyi a nyertes jutalma:)
Zoli eladta az autóm, pedig még hirdetve sem volt. Fájó szívvel válok meg tőle(nagy, egyszerű, kényelmes, megbízható autó), most pár napig buszozunk, bicózunk vagy felvállalja a taxis szerepét.
Az évzáró előtt elvittem őket fodrászhoz, onnan Zoli elvitt minket a templomba, ahol az évzáró szentmise volt. 2 órás műsor, beszédek, dicséretek, összegzés. Kendének kiváló a monotonitás tűrése. Onnan mentünk át az iskolába. Jeles bizonyítványa lett, kapott oklevelet is. Leírhatatlanul boldog volt, hogy ez az "élete első oklevele". Béla bácsi nagyon megdicsérte, szépen dolgozott egész évben és azt mondta, hogy ilyen kitartással, munkával, szorgalommal jövőre kitűnő lesz. Biztatja őt!

A barátja bizijét hazahoztuk(már nyaral), aki kitűnő lett. Megnézte a jutalomkönyvét és az ajándékait, irigységnek nyoma sincs.
Az ünnepség után a volt óvónénije és a két kislánya(akik eddig a suliba jártak, de költözés miatt váltanak)megdicsérték Kende pulcsiját, bizijét, külsejét. Mondtam is, hogy ennyi nőtől bókot bezsebelni...szóhoz sem jutott.
Az angol tanítónéninek virágcsokrot készítettünk(közösen, irányadónak a virágosnak azt mondtam, hogy 24 éves, Kende kijavított, hogy 27:)a tánctanárnak vittünk még egy szál rózsát(alig merte megszólítani, begyakoroltuk a mondatot: "Köszönöm az egész éves munkáját!":)
Az osztály a két pedagógusnak közösen vett ajándékot, mi még két aprósággal készültünk. Kende könyvjelzőt varrt!

Önállóan, ügyesen!
Az estét közös cukrászdázással zártuk.