Margitszigeten

Nem lehet megunni, messze lakunk a szigettől, de tavasztól-őszig többször kimegyünk. (A fiúk születése előtt még koncertekre is jártunk)

Kende a Corvinban mozizott, megnézte az új Star Wars filmet, nagy rajongója a sorozatnak, addig mi Vincivel sétáltunk egy nagyot. Még a hídon láttam olyat, ami megdöbbentett: egy férfi(35 év körüli, magyarul beszélt)megállt a kutyájával, aki elvégezte a nagydolgát(konkrétan a hídon)és továbbment. Annyira bennem volt, hogy felajánlok egy zacskót, de Zoli rám szólt, hogy ne tegyem.
A szigeten sokan voltak(mint, mindig)láttuk, hogy a bringó készletet megújították, leültünk a szökőkút elé és zenét hallgattunk,

Vinci mindenáron be akart menni lábat mosni(több érvet felhoztunk), de egyik sem érdekelte, mert azt látta, hogy mások simán beleteszik a vízbe a lábukat.

Átmentünk a játszótérre, Vinci rögtön rápattant egy olyan bobszerű hintára, amit máshol még soha nem láttunk, nagyon tetszett neki. Simán, hibátlanul, többször elszámolt 10-ig, amit az óvónő és a logopédus is hiányként sorolt fel a fogadóórán. Imádja a hosszú láncú hintákat, lusta, magát lökni, énekelni szoktam hozzá: előre a lábakat, utána hátra.
Rajtunk kívül csak egy kislány volt ott, aki rögtön elkezdett Vincivel barátkozni, kb. 1 perc után elmondta Vince a nevét, azt, hogy mi az ovis csoportjának a neve, hogy a tesója moziba van, hány éves stb. Rögtön megtaláltak az összhangot, Vince közvetlen kisfiú, a lány kinézetre kb. 1-2 évvel idősebb lehetett Vinitől.
Elkezdett csepegni az eső és gyorsan visszafutottunk az autóhoz.