Abu-Dhabi kamaszokkal

Közvetlen Wizz Air járattal mentünk Abu-Dhabiba(miért pont oda?Még nem voltunk és olcsóbb volt a jegy, mint pl. más közkedvelt európai városokba Szeretek repülni és ablak mellett ülni, erre fizetünk pluszban). A reptéren egy 65 év körüli nő megszólított, hogy segítsek már neki érkezés után a csomagfelvételnél, mert nem tud angolul, Erdélyből jött, a tanár lányához 3 hétre. Kikerekedett szemmel nézett rám, amikor mondtuk, hogy nekünk nincs bőröndünk, csak kis hátizsák 8 napra.Leszálláskor sajnos szem előtt tévesztettük egymást, bízom benne, hogy más segített neki. 3 ugyanolyan hátizsákunk van(Decathlon), beleteszik Ferihegyen a rekeszbe, ha belemegy, akkor nem kell fizetni. Mindig belemegy és mind a három egyforma zsákkal eljátszuk ezt. Egyikből egy rövidnadrágot vettem ki, a másikból egy vékony inget, az ellenőrző nő észrevette(gyorsan be a kabát alá)és kérte, hogy ne trükközek:), jól összenyomtuk és nem kellett fizetni. Zoli zsákja (Quiksilver)belement, ki már rángattuk és egy darabon elszakadt(ma vittem a varrónőhőz, 1000ft, olcsón megúsztuk)5 óra alatt kint voltunk, nem volt légörvény, időben indult. Hazafele már más volt a helyzet, fb. csoportokban lehetett olvasni, hogy kitérővel megy haza a gép és tankolni is megáll(Larnaka vagy Athén). Ennek szerintem az iráni konfliktus az oka, nem használják a légterüket, a kapitány azt mondta, hogy 200km/h a szél és ezért.A lényeg, hogy hazaértünk, 7 óra volt az út és egy gyors zuhany után mentünk is az iskolába. Yesimet letöltöttük itthon a telefonomra, hogy legyen netünk. Net külföldön a közlekedés miatt kell elsősorban és pl, online jegyvételhez.22.30 után érkeztünk, itthonról tájékozódva úgy tűnt, hogy busszal csak egy darabig jutunk el, át kell szállni ahhoz, hogy a hotelig eljussunk. Nem kísérleteztünk, kértem egy transzfert a szállástól. Meglepődtünk , hogy egy öltönyös úriember várt minket ásványvízzel, sötétített ablakokkal és egy menő autóval(mintha "urak" lennénk). Az út kb. 1 óra volt és kapkodtuk a fejünket, mert amit láttunk éjjel káprázatos volt, minden(is)ki van világítva(még az autópályák is), felhőkarcolók, luxus kocsik. Úgy beszéltük meg itthon, hogy mindenki kedvébe járjunk, 2 nap a szállodában(medencézés, lazulás), a többi kirándulás. 20 évvel ezelőtt voltunk Balin, nagyon sok minden emlékeztett rá. Pl, a mai napig nem tudom annak a virágnak a nevét, amiből a menyasszonyi csokrom volt, hasonló az orchidához, ott sokat láttam(fán nő), a szálloda berendezése(akkor lefényképeztük, hogy majd egyszer olyan fürdőszobát szeretnénk, mint ott volt....meglett)A szállodában reggelit kértünk, ami ott nem volt, az nem is létezik(kb. ebédnek is megfelelő a választék, a kínálat). Hús, hal, zöldség, gyümölcs, tészta, bbq, édességek, palacsinta, tojás, grill, hamburger. A fiúk próbáltak mindent megkóstolni(amikor leültek a jól megpakolt tányérukkal...és fordultak legalább háromszor), kamaszok, nővésben vannak. Minden ízlett, a legfinomabb a mangólé volt, napközben is sokat ittunk.A szálloda szomszédságábanvan egy kisbolt(érkezésünk napján)leszaladtunk pár dologért, sok terméken az ár elmosódott, többször átírt. Kb. 10 perc sétára volt egy szupermarket(Monoprix),ott vásároltunk más napokon. A szobánk családi apartman volt(szárítógép, mosógép, két mosdó, terasz), a 17. emeleten. 21 emelet volt összesen és A-D épületig(egyikben az ott dolgozók laknak a családjaikkal).Mindennap takarították kivülről is a hotelt, ablakot mostak ketten egy ládikóba állva, a szobát is naponta kétszer(könnyen meg tudnám szokni) Helyiek nem dolgoznak, csak a bevándorlók, hála a kőolajnak.