Veszélyérzetről

Ma a fél kerület(akik uszodába járnak és a mellette lévő játszótéren,) hallotta a sikításomat.
Kende 17-18-ig úszik, nem találtam parkolóhelyet az uszoda mellett(döbbenet, hogy mennyi gyerek jár úszni és ez nemcsak péntek délután van így, nincs olyan kerületi ismerős, barát, aki ne lenne bérletes az uszodába) Egy kisebb kanyar után, közvetlenül az út mellett parkoltam le. Vince innen futott ki egy autó elé. Tele a kezem, Kende áll mellettem, nyitnám a kocsit, mire Vince úgy gondolja, ő átrohan az úton. Szerintem a belőlem kijött felső c-re állt meg a sofőr, tényleg egy hajszál választotta el attól, hogy elgázolják. Nem tudom a fejébe verni, megtanítani neki, hogy nem rohanunk csak úgy ki az úttestre, itthon is ez van, nem néz se balra-se jobbra, csak rohan. Semmi veszélyérzet, félelemérzet. Nagy félelmem, hogy egyszer elüti az autó.
Annyira ideges lettem,hogy utána kb. 30 percig remegett a kezem-gyomrom.
Hogy miért rohant ki?
Meglátott az uszoda büféjében valami szar, cukros nyavalyát. Mondtam, hogy nem veszem meg, először földhöz vágta, majd visszarohant érte, akkor sem kapta meg. Gondolta, majd az autótól újból tesz egy kísérletet.....

Házunk új arca befejező rész

Növényekből most kevés van

Welcome

Teraszon dobozban a bútorok

Erre jövünk haza:)

Hollókőről való háztáblánk

Új kültéri lámpa

Utcára néző konyha-nappali ablaka

Konyha egyik ablaka

Oldalról

T

Az udvar egyik részén mintás térkő

Kende névnapos!

Hétvégén ünnepeltük a névnapját. Halacskás sós sütit kért szombatra, ugyanolyat, mint, amilyet Vinci kapott a szülinapjára(pogácsa tésztából lett formázva), a készítésbe az ünnepelt is beszállt, gyúrta, szaggatta, alakította a tésztákat neki tetsző formákra. Magos és sajtos harapnivaló lett, annyira finom és úgy eteti magát. Néhány darabot megmentettem neki mára tízórainak. Az iskolás biztos finomabb volt vagy csak telítődött, mert eredeti állapotban hazahozta.
Ami az ajándékot illeti: már jó ideje a hálószobában volt a nagy doboz , benne a meglepetéssel. Együtt hoztuk haza a kiszállítási pontról.Furdalta a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet benne és mikor nyithatja ki, időnként ketten nekiestek, de nem tudták kibontani.
Kende tippelt: talán háziállat van benne?Egy hörcsög?(az, hogy vesz egy élőlény levegőt a lezárt dobozba fel sem merült kérdésként benne) a következő: xbox, ezen is jót nevettem, nagyon vágyik rá, de mégis csak névnapról van szó és nem karácsonyról.

Nagy dobozban kis doboz

Egy világító földgömb volt benne(gyerekként, mi szülők vágytunk ilyenre)és most beteljesült az álmunk:)Szerintem nagyon menő.

Helyére került

Az asztalt védi egy föld országa térkép, oldalt földgömb.
Nagy volt az öröm, megmutatja már a kontinenseket, az óceánokat. Vinci kérte, hogy nézzük meg hol van rajta Siófok és a "kukás"medence(Cserkeszőlő), a földgömbön még a Balatont se jelölik.
Minden osztálytársának és a két tanítónéninek vitt be kinder csokit. A padtársától-lány-kapott egy müzlit(úgy gondolom, hogy tízóraira pakolta az anyuka a kislányának)és egy volt padtárstól steekez-t. Teljes a boldogság. Teljesült az a kívánsága is, hogy ma Erika és Zoli hozta őt haza az iskolából.

Szépségem

Vinceszáj

Az egyik ovis apuka elmesélése alapján:
Vince megy oda az óvónénihez és mantrázza, hogy APA,APA,APA.
Óvónéni: Apa, dolgozik a munkahelyén és ha végezz, akkor jön érted.
Vince: Nem, Apa otthon van.

(Apa otthon dolgozik)

Kendeszáj

Szeretem Jamie Oliver receptjeit, öröm nézni, ahogyan főz(rövid idő alatt lakomákat üt össze).
Néhány könyve ott figyel a cserépkályha tetején(töltött egész csirkét mindig Jamie  utasítása szerint csinálom)Az őszi újságból készítem a zsömléket, joghurtot.
Pisztáciás sütit sütöttem, erre Kende: Anya, ne kövesd Jamiet, ő egy őrült mindent csak összedobál.

Hittanra jár, nagyon érdekli és kedveli a tanárnőt(ami nem csoda, nagyon kedves, sugárzik a boldogságtól)
Jézus keresztre feszítése=Jézus felhúzása

MI

Sárospatakon

Óvodai hírek

Ezen a héten könnyebb szívvel hagytam ott Vincit, mint a múlt héten. Annyi újdonság van, amit nem könnyű feldolgozni neki(nem csodálkozom rajta): nincs mellette a testvére, új az óvónéni, új helyen van a csoportszoba, új a dadusnéni. Minden reggel mantrázta: "nem megyek oviba", amikor beértünk már krokodil könnyeket hullatott. Múlt héten két éjjeli bepisilése is volt, ami kb. 2 éve nem fordult elő.
Olyan magányosnak láttam délutánonként. Többször állt a kerítésnél, ahol tudja, hogy le szoktam parkolni és várt. A szomszéd napközben is bejár az oviba, mert cukorbeteg a lánya. Ő is látta, hogy Vinci a kerítésnél áll és vár. Ha megkérdezem, hogy kikkel játszott, kik a barátai, akkor nem mond rá semmit, nem emleget senkit. Az óvónéni is azt mondja, hogy egyedül játszik.
A szomszéd lánnyal barátok, de a csoportszoba elköltözése miatt az egyikük az épület egyik végében, a másikuk a másikban. Nem tudnak együtt játszani napközben.
Szóltam az óvónéninek(új), hogy ha lehet, akkor kicsit nyisson felé, mert ő egy tündéri, mosolygós, kedves, aranyos, közvetlen kisfiú.  Onnantól kezdve, hogy szóltam, Vinci ott sertepertél az óvónéni  mellett, fest az asztalnál, kint többen motoroztak együtt(nem egyedül, mint eddig)
 Fülig érő szájjal öleltem magamhoz, első reakció, amikor meglát: APA?????

Iskolai hírek

19-en vannak az osztályban, 3-an problémásak, 2-en nem most járnak elsőbe.
Kende szerint a tanítónők egész nap kiabálnak, neki ettől fáj a feje. Emiatt a legjobb óra-elmondása szerint-hittan, ott csend van és nyugalom. Olyannyira nehéz a helyzet, hogy van, aki a viselkedése miatt a folyosóra megy és ott ül a padban.
Zavar, hogy hiába van 16-ig a suliban, mindig van itthonra is feladat. Lehet, hogy vonalvezetés vagy álló, fekvő egyenes vagy színezés, de van. 18 után tudunk leülni az íróasztalhoz(addigra mindenki fáradt, 6-kor ébred)20-kor alvás. Egyik délután Zoli ment érte, rákérdezett a házi feladatra a tanítónéninél, ő azt mondta, hogy nincs(ez a délutános, napközis). Itthon látom a matek füzetben a megkezdett sormintát. Annyira fáradt és kimerült volt, hogy úgy döntöttünk, nem csinálja meg. Másnapra a margón ott figyelt a fekete hiányjel. Tanultunk belőle. Pénteken megkérdeztem a délutános tanítónénit, hogy miért van ez. Válasz: hozzá kell ehhez is szokni. Negyedik oldalt kezdjük a füzetbe. Durva, hogy milyen magas az óraszámuk. Nem csodálkozom, hogy fáj a feje minden reggel és minden délután. Keveset iszik bent. 0,5 literes a kulacsa, amiből hamar elfogy a tea/szörp(vízzel nem próbálkozom), után lehetne tölteni, de ő nem tölti. Utál az iskolában elmenni wc-re, nem lehet becsukni az ajtót rendesen, a nagyok rárontottak a barátjára.
Már csak a portáig kísérem, pénteken a tanító néni névnapjára vitt virágot. Még figyeltem a őt, a nagyok (3. évfolyamosok)megállították, hogy temetésre megy ezzel a virággal....szegénykém ott állt, köpnyi-nyelni nem tudott, aztán csak mondott valamit.
Azt tudatosítani kell benne, hogy hiába megy reggel 12 fokban pulóver+pólóban, ha napközben meleg van, akkor szabaduljon meg egy rétegtől.
Kezdetben zavarta a padtársa kérdezgetése, hogy soha nem volt képben: mit kell kinyitni, hogy hívják a tanítónénit, mi a feladat. Őt meg kizökkentett. Hétvégére azt hallottam, hogy csacsognak órán, egymásra találtak.
Szétszórt: egyszer a tornazsákot hagyja bent(kulcsra zárt teremben, tanítónénivel tudunk visszamenni, benti szandiba van kint a játszótéren.)
A helyzetet jól mutatja a három radírja: kilyukasztva több helyen, összefirkálva, letörve.
Lemondtunk az egyéb délutáni elfoglaltságokról(angol, zeneiskola)Heti egy úszás maradt péntek délután.Pénteken gyengélkedett, fájlalta a torkát, estére láza lett. Azon vagyok, hogy hétfőre meggyógyuljon, lecke is van bőven, ha még a napi tanulnivalót is pótolni kell...ááááá
Egy időpontra tették az iskolai szülőértekezletet, a hittanos szülőértekezletet és az ovis  szülőit. Az elsőre megyek.

Sárospatakon zártuk a vakációt

Még soha nem voltam Sárospatakon-és környékén. Szerintem ez tipikusan olyan"osztálykirándulós"hely. Nekem ez kimaradt, 6 osztályos gimibe jártam, az ofőnk semmilyen téren nem aktivizálta magát, egyszer voltunk nomád táborban(jól megfáztam, lett egy középfül gyulladásom, hideg vízben fürödtünk és egyszer elmentünk biciklizni Szécsényből-Bánkra, ennyi)

Egy ideje benne volt a fejembe, hogy szeretnék elmenni a Zemplénbe, amikor nálunk betonoztak a kőművesek, kérték, ha lehet, lépjünk le 2-3 napra, nem volt kérdés, hogy merre menjünk. Ráadásul egy kuponos oldalon találtam Sárospatakon kempinget, önálló kőházakkal. Nagyon kulturált volt, nyugati színvonalú, amerikai konyhás, mindennel felszerelt, két külön szobával, terasszal. Később kitalálták Erikáék(Zoli első házasságában született gyerekei), hogy csatlakoznak hozzánk. Nekik már nem volt kőház, csak faház, de az is minden igényt kielégített. A kemping területén medence, közel a fürdő és a belváros. Rajtunk kívül a kempingbe magyar rendszámos autót egyet láttunk. Esténként grilleztek, bográcsoztak az angol szomszédok, családias hangulatú volt. A kemping előtti zöldséges kétszer annyiért árulta a dinnyét, mint nálunk, de olyan finomat életemben nem ettem, mint ott.
A fővárosban volt 29 fok, ott ahogy lement a nap, nagyon fáztunk. A fiúk melegítőbe aludtak, én nadrágba és pulóverbe, de így is vacogtam. Hideg élelmet vittünk magunkkal, sütöttem előre. A teraszon egy helyi étterem szórólapját találtuk, onnan rendeltünk frissensültet, salátát, pizzát.
Sokat sétáltunk és látható, tapintható a szegénység(mély szegénység), elhanyagoltak a házak, külterületen az utcák, a pályaudvaron több vonat kifosztva, összefirkálva, ablak nélkül.

Maga a táj, gyönyörű. Korán kelőek vagyunk, amikor jöttünk le a Megyeri tengerszemtől, más turisták akkor érkeztek. Gyerekek is jól bírták a célhoz vezető utat, nem volt nyafi, közben rengeteg szedret, ribizlit, csipkebogyót, szőlőt láttunk. Körbejártuk, bementünk a barlangokba, a fiúk sokat kiabáltak, élvezték a visszhangjukat, minden szemünk rajtuk volt, szorítottuk a kezüket, végig korlát van.
A belvárosban megnéztük a várat, elmentünk a történelmi játszótérre, templomba, múzeumba. Egy kedves idegenvezetőtől(pénzt nem fogadott el) a fiúk kaptak egy karperecet: I love Jezus felirattal.

Tetszett a központban, hogy minden virágos. Ezen a nyáron minden nyaralás alkalmával hajókáztunk. Lementünk a Bodroghoz, az első szórakozóhelyen érdeklődtünk sétahajózásról, adtak egy telefonszámot, rögtön hívtam és a férfi, mondta, hogy gyalogoljunk kb. 15 percet és vár minket a nyaralójánál.

Mesélt a Bodrog élővilágáról, a fiúk kipróbálhatták magukat a kormány mögött, Vincinek még az is megadatott, hogy a Bodrogba célozva pisilt:)

Sátoraljaújhely kalandpark

Van, aki egyedül is mer

Falmászás

Mindenhol egy idézet- Közelben a Magyar nyelv múzeuma

Mögöttünk Vince és Zoli

Akár egy egész hétvégét el lehet itt tölteni, élményekkel teli, kalandos, vidám napot töltöttünk itt! Bobozással kezdtünk, sokkal meredekebb és hosszabb, mint a visegrádi(máshol még nem jártunk), az, hogy merre siklunk, hallani lehetett. Minden lejtőnél hangosan sikítottam:)Csak úgy jött, belülről. A kicsik mentek a nagyokkal(Erika és Balázs), mi Zolival mentünk ketten. Sokkal bevállalósabb vagyok, mint ő, egy biztos, ő lassabb tempót diktált. Az utolsó kanyarban készült rólunk hajmeresztő kép.Lefelé és felfelé is megállt a libegő, néhány percig érdekes, aztán kezd betojni az ember. Egy ideig tanakodtunk, hogy Vincivel kipróbáljuk-e a libegőt(mi lesz, ha félúton mocorogni, hisztizni kezd)-erre hála istennek nem került sor. Csodálatos a panoráma. Félúton is ki lehet szállni és játszóterezni. A 'Sólyom'nevű átcsúszópályát Erikáék bevállalták. Már a kilátástól izzadt a tenyerem....azt mesélték, hogy nagyon-nagy élmény! Kipróbálták a falmászást is, itt egy rövid oktatást is kaptunk, kedves volt a 'biztosítós' fickó.
Nincs egységár, mindenhová külön jegyet kell venni, nem olcsó mulatság, de megéri!Van sípálya, kalandtúra pálya és kilátó is(ezekhez nem mentünk el)

Felfelé a libegőn

Dédi nálunk

Leírhatatlan volt az öröm és a boldogság, amikor kiderült, hogy Dédi jön hozzánk és nálunk is alszik! Felutazott Szécsényből busszal, elé mentem a fiúkkal Újpestre. Jól bírta a buszozást(78 éves), bárcsak én is ilyen stramm lennék ennyi idősen.
Főztem előre, második nap rendeltünk két tálat az egyik kedvenc éttermünkből. Gyerekek nyüstölték rendesen, focizott Kendével, kártyáztunk(teljesen rákapott a SOLO-ra), társasjátékoztunk, az udvaron túlra nem mentünk.

Vinci kicsúszott a trambulinról, beütötte a kobakját, rendes sor/színminta van a fején. Elöregedett a háló, több helyen lyukas, a belső anyag is elszakadt, nem lehet teljesen behúzni a cipzárt, jövőre lecseréljük. A trambulin mióta megvan, állandó nyüstölés alatt áll.
Dédinek tetszett a házunk(egyébként mindenkinek), megdicsért minket. Szedtem neki málnát, rengeteg málnánk van(folyton termő), a boltokban drága és az íze nem az igazi. Hallottam a rádióban, hogy kihalófélben lévő gyümölcs.
Filmeztünk. Vince első nap a csendes pihenőt Dédi mellett töltötte, szólt Dédinek, hogy simogassa, ő pedig bealudt rajta, amit azóta is emleget Dédi.(Másnap Dédi elaludt a diamesén, elsőnek)
Azt mondja Dédi, hogy rég lustálkodott annyit, mint nálunk, erre szántuk azt a két napot, amit nálunk töltött, próbáltam olyan "nyaralásfélét"nyújtani neki.
 Hozott rengeteg édességet, Penny-s plüsst a fiúknak, a pillecukrot apránként kapják azóta is.

Lili nálunk nyaralt

2 napot töltött nálunk Lili, estére hazavitték, reggel hozták. Nem mondom, hogy egyszerű volt olyan programokat, elfoglaltságot kitalálni, amit mind a hárman élveztek. Három különböző erős egyéniség, különböző napirenddel. Az egyik délután Vince nem aludt, a másik délután Kende olyan szintű hisztit nyomott, hogy a végére lefeküdt az ágyába és elaludt órákon át.
A nyári élményekből albumot készítettem, a csendes pihenő időszakában ragasztottam, írtam, dekoráltam az albumot. Lili és Vince is kedvet kapott, ők újságok csináltak(szórólapokból vágtak ki képeket), majd összetűzték a lapokat és színes matricával dekoráltak.

Sokat gyurmáztak, Lili elkészítette a fejem gyurmából:)

Ez azóta is az íróasztalom dísze.
Mindkét nap fagyiztunk, sokat sétáltunk, málnát szedtünk és segítettek a kőműveseknek. Vince dübelezett a kőművesek keze alatt, Lili söpört, Kende gazt szedett. Így, hogy mindegyik be lett fogva és látták, hogy egyik sem keres kifogásokat, nem nyafog, könnyebben ment a munka.
Lementünk a vizes játszótérre, itt hol az egyik, hol a másik jött azzal, hogy uncsi ez a hely(két nagy) Maguktól meg sem fordult a fejükbe, hogy építsenek, kipróbálják a csúszka hintát. Itt kellett őket irányítani, Vincire kiemelten figyeltem, mert ki akarta sajátítani a terepasztal melletti csapot és az öntözés lehetőségét. Rákiabált, belekötött más gyerekekbe.
Nagyokat sétáltunk a környéken, szóba hozták, hogy menjünk bicóval, de három gyerek, három tempóval, ezt nem vállaltam be, helyette maradt a gyaloglás, mindig érdekes célpontokkal(kisbolt, fagyizó, könyvtár, zöldséges)
Lili most járt először könyvtárban. Nehezen értette meg a lényegét, kérte, hogy vegyek meg neki könyvet és többször rákérdezett a 'bolt 'nevére. 8 könyvvel jöttünk haza, ebből legalább négy tündéres, balettos, hercegnős. Ezekből is olvastam, amikor a kánikula miatt nem lehetett kint megmaradni. Hazafele veszekedtek, hogy ki melyik könyvet cipelje.
Kaján nem volt vita, Zoli hozott haza kínait-mindenki szereti-, mellette volt húsgolyó steak krumplival, tészta, rizses hús és sok jégkrém, dinnye(aki szereti), barack.
Két nap alatt mindenki videó mese kívánsága teljesült a T-comnak köszönhetően:)Megnéztük az Énekelj-t!a Gru3-at, a Lego Batmant(ki lehet találni melyiket ki választotta:)
Terveztem még medencézést is. A tavasszal vásárolt darabnak a dugói elvesztek, leleményes vagyok, a kinder tojás műanyag része, pont beleillett, de amikor a nyomás és a sok víz miatt nem bírta a terhelést, akkor kifolyt a víz. Június végén vettünk helyette egy másikat(olcsó darabokról van szó), erre Zoli rátolatott....
Majd jövőre, de mi akkor is építkezünk és szinte nem leszünk itthon. Majd azt követő nyáron.

Egy ropi naplója

A nyári élménybeszámolók közül a mozizásról még nem született bejegyzés.
Damiék hívtak el a Lurdyba, nyáron és iskolai szünetekben van matiné előadás. Vincinek ez volt a második mozizása, sokkal jobban lekötötte, mint a Verdák 3, nem is gondoltam. A vége előtt 10 perccel jöttünk ki. Eredetileg úgy terveztem, hogy, amíg a nagyok bent ülnek a moziba, addig én a "markolós"játszóházban leszek Vincivel, de ő is a filmnézés mellett döntött. Hihetetlen, hogy mennyi kukoricát ettek!Nekem már csípte a só a számát, ők még akkor is tömték magukba. Ha mozizás, akkor pop-corn.

A film 6-7 éveseknek, alsósoknak való, Kende hangosan kacagott, azóta is emlegeti. Ők már értik azt a fajta humort, ami a filmben van. Az anyukában időnként magamra ismertem(pl: nyaralás alatt nincs mobilozás, nem esznek gagyi kaját, mindenkinek személyre szólót csomagolt, utazás alatti zeneválasztás a sofőr kiváltsága). 3 gyerekes, pontosabban 3 fiúgyermekes nagycsalád indul nyaralni, kalandosra sikerül a nyaralás, gazdagabbak lesznek egy malaccal és az egyikőjük az autóban hallgatott spanyol nyelvleckének köszönhetően, néhány mondatot megtanul. Nekem is nagyon tetszett, igazi családi film!Könyv formájában is megjelent, karácsonyra, szülinapra megveszem a nagyfiúnak.

Első iskolás hét után

Összességében az első hét tapasztalata nagyon ambivalens. Kende minden reggel kijelenti, hogy ő nem megy iskolába, aztán, amikor ott van már szerintem jól érzi magát.
A suli egyik előnye, hogy van játszóterek(teljesen zárt), ha a nap végén megkérdezem, hogy mi volt a legjobb a suliban, akkor azt mondja, hogy a játszótér. Andornak hívják a padtársát, az első két napban még leskelődhettek/bemehettek a szülők. Kendus unja, hogy állandóan színezni, rajzolni kell. Első nap a család lerajzolása volt a feladat, utána erről beszéltek. Erre mondja, hogy először csak ült és bámulta a falat, aztán a tanító néninek elmondta, hogy nincs ceruzája és emiatt nem csinálja a feladatot(szólni nem szólt), rám jellemző, hogy alapos és precíz vagyok, ceruzája mindig volt/van/lesz, de ő nem tudta kinyitni a táskáját, amiben volt a tolltartó...Kapott ceruzát Edit nénitől:)
Még mindig család rajzolása: annyira untam, mondja, hogy Apát már le se rajzoltam...na ebből mit szűr le egy pszichológus...
Téma volt a hobbi, szabadidő. Te mit mondtál Kendus, mit szeret csinálni?Hát, azt, hogy videó játékozni. Nekünk nincs videó játékunk. Siófokon, Egerben amikor nyaraltunk, próbálta ki. Erikának van, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez a hobbija:)Maximum szeretné, ha ez lenne.
Szörnyű a kaja. Reggel megkér, hogy ne fizessek be neki. Hát ez nem így működik. Amit beteszik, azt az utolsó morzsáig megeszi. 0,5 literes a kulacsa, a víz soha nem fogy el. Tegnap és ma is gyümölcslét vitt, tartok attól, hogy meghajtja a pociját.
Nagyon elfárad szellemileg, de zavarja, hogy sokat ülnek és csendbe kell maradni, rövid a szünet.
Hazajövünk és még kint bicózik, futkározik, ma úszni megyünk.
Már 6 csillagot és 4 matricát, 2 pirosat gyűjtött. Az irányokat tanulják. Egyik feladatában volt hiba(melyik levél néz balra?Azt színezd ki pirosra)Házit megcsinálja a suliban, itthon átnézzük. Mesét mondott képek alapján.
Nagyok két nap is lejöttek hozzájuk, ő a focipályán összeütközött egy nyolcadikossal(nem tudom, honnan tudja, hogy nyolcadikos volt)
Tolltartóját két nap után nem láttam, elkönyveltem magamnak, hogy elhagyta. De szerencsére nem, csak a padba hagyta.
Sokat énekel, dalol. Futóversenyt tartottak, itthon megmutatta, hogy ő milyen gyorsan futott:)
Alakul ez.

A fiú, aki szeret ruhát venni és öltözködni

Viniről van szó. Szerintem ritka, ha egy fiú szeret ruhát vásárolni, próbálni. A ruhák nagy részét, 90%-át még örökli a bátyjától, cipőkről ez nem mondható el, mert óriási tappancsai vannak. 28/29-es.
Hétvégén Zoli őszi ruhatárát frissítettük, kimentünk az outlet centerbe, Vinci örömmel jött, nem hisztizett, mindenhol szétnézett. Ha talált olyat, ami teszik neki, odahozta és megkérdezte, hogy lehet-e az övé.(Felnőtt férfi részlegen is). Jó ízlése van, amiket megtalált magának, az nekem is tetszett.
A szomszéd utcában van egy ismerős(anno gyerekbörzén ismerkedtünk össze), akitől szoktam átvenni használt ruhákat. (Régen gyakran jártam turiba, de ma már nincs rá időm és azt tapasztalom, hogy nagyon elszálltak az árak. Közel hasonló árkategória a használt és az új(ha akció van)
Múlt héten este átjött hozzánk Tündi(ruhás), a fiúk, főleg Vinci úgy várták, mint a Messiást. Kendére való ruhákat kérek tőle, de mindig gondolok Vinire is. Egy-két nadrág befigyel neki is.
Azt a boldogságot látni kell, amikor kap egy új ruhadarabot. A kardigánokat vagy a középen cipzáros felsőrészeket utálja, azon kívül minden jöhet. Szeret csinosan, ingbe öltözni.
A zoknit ha tehetné soha nem venné fel. Sokkal ügyesebben öltözködik önállóan, mint ennyi idősen Kende.

Első nap az iskolában

Rosszul kezdődött a nap: fogócskáztak itthon, Vince szellemnek beöltözve(törölköző a fején, szinte alig lát ki)és nekirohant a boltív sarkának(ami kőből van). Sírdogált kicsit, nem tűnt úgy, hogy nagy a baj. Aztán közelebbről megnézve láttam, hogy óriási lila pulki van a homlokán, középen behorpadva.
Homlokán ez a harmadik nagyobb sérülés. Remélem, hogy nem marad meg a nyoma. Mellette a bárányhimlő, aminek látszik a helye, aztán a barlangászásnál szerzett örök emléket.
Gyorsan rátettük a jégakkut és indulásig fektettük. Zoli vitte oviba(nem mondta az óvónőnek, hogy mi történt reggel, szerinte csak megőrzés történik...)én mentem Kendével a suliba.
Még ki kell tapasztalni, hol jó parkolni, mert a suli melletti utcákat nagyon szűkre tervezték. Az iskola kicsi, viszonylag kevés gyerekkel, sokan besétálnak, sokan autóval jönnek ugyanabban az idősávban.
Először ácsorogtunk az udvaron, többször tiltakozott az ünneplő ruha ellen, hiába mondtam, hogy még a nagy nyolcadikosok is fehér ing+fekete nadrágban feszítenek, az ünnepség után átöltözött laza pólóba és a kockás nadrágjába.

Damiék később érkeztek, rajtuk kívül egy ismerős van, őket sem láttuk és felmentünk az osztályterembe, ami zárva volt. A termük mellett feldíszítve a fali újság, Kendének felolvastam Szent-Györgyi Albert szavait a tanulásról. Ismét lementünk az udvarra-belső udvar, itt van a gyerekátvétel-akkor már többen jöttek és észrevettük a tanító néniket is.
Kende és Dami az első sorba ültek le.

Nagyon jó hangulatú volt az évnyitó, ilyenen még nem voltam, pedig néhányon már részt vettem:)A hivatalos maszlagtól mentes. Egyik kislány osztálytársa sírdogált, őt leült a tanító néni mellé. Meghatódtam én is, ez rányomta a bélyegét az egész napomra.
Himnusz után énekek, versek következtek. Énekelt az iskola kórusa és a tanárok is, ezek mind nagyon tetszettek,pl, hangosan tapsolva énekelték az "Újra itt van a nagy csapat, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat"c számot. Az egyik férfi tanár énekelt, sípolt, gitározott, a másik zongorázott. Az egyik diáknak még a bokáján is csörgő volt, univerzális. Az egyik férfi tanár teljesen úgy nézett ki, mint Cseh Tamás.
Az igazgatónő beszélt a változásokról és név szerint üdvözölte az elsősöket. Minden elsős kapott ajándékot egy nyolcadikostól. Az 'A' osztályban sok Varga van, de a 'Bében'sem Kendus az egyetlen. Amikor az ajándékozáshoz hívták őket, akkor egyszerre állt fel két Varga, az egyik a fiam volt. Teljesen kétségbeesett, hogy most mi lesz, láttam rajta, hogy mennyire izgul(tördelte az ujjait).
Három osztálytársa szavalt. Műsor végén megkérdezte Kendus, hogy mikor indulunk haza. :)
Felmentünk a terembe, ott még néhány infót elmondott az osztályfőnök , majd eljöttem. Kende megette a becsomagolt tízórait és a müzlit, nagyon megéhezett. Az ebéd elmondása alapján sok és finom volt(maradjon is így)Rajzoltak(családot), megismerték az épületet, beszélgettek.

Elültették Damit mellőle, Kendus a második legmagasabb az osztályban.

12.30-ra ment érte Zoli. Azt mesélte, hogy nem volt szünet és csak ülni kellett, ő bámulta a falat.
Másnap azzal indította a napot, hogy ő nem megy iskolába(szerencse, hogy szombat volt)Azt hitte szegénykém, hogy egy délelőtt alatt megtanul írni-olvasni-számolni.
Holnap mindent be kell vinni a suliba és négyig marad Kendus.