Kerítésünk új arca II. rész

Lassan készül,mint a Luca széke.
Az összes oszlop gyönyörű, a lábazat szürke, mákos lett, színben passzol a kőhöz.

Az oszlopok tetején díszítésként három különböző formájú kor került(szürke-fehér).

A kerítésre felkerültek a falécek. Kőművesek szépen dolgoztak,

de az asztalos....kértük, hogy a léceket kétszer fesse át,(cseresznye szín dominál nálunk)vágja méretre, a teteje legyen ovális. Ez nem jött össze, helyette átfúrta( felső részen)a vasat, ami megakadályozza, hogy a kerítés a görgőkön zökkenőmentesen guruljon.

Nem is értem, hogy nem jött rá erre, miközben csinálta, egyszer nem próbálta ki, hogy jól végzi-e  a munkáját. Átmenő csavar eszébe sem jutott. A kerítés középső részére úgy fúrta fel a szögeket, hogy a vége kilóg, balesetveszélyes. Egyet előre lépünk, kettőt hátra.

Hiány az ügyes szakember.
Kaputechnikásokkal is "megjártuk." Zoli talált egy kaputechnikást, kijött hozzánk-munkaidőben-egyikünk se volt itthon, csak úgy ideállított, nem beszéltük meg. Nem lett legközelebb.
Tatán voltunk kirándulni a kollégáimmal, egy beszélgetés során kiderült, hogy az egyik ő fejlesztőpedagógusnak kaputechnikás a bátyja. Elkértem a számát, felhívtam, fotókat kért, mi küldtünk és hívtuk. Már annyiszor hívtam, hogy kezdett zavarni a dolog.Ő egyszer 21.15 körül ránk csörgött, ajánlott motort a kapuhoz. Vasárnapra ígérte, hogy kijön és megnézi személyesen. Vártunk, vártunk és vártunk. A hívásunkra nem reagált. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha azt mondja, bocsi, nem vállalom el, indoklást nem kérünk.
Az egyik ovistárs apukáról kiderült, hogy lakatos. Tud kaputechnikást. Aznap, amikor megkaptam a telefonszámát, reggel beszéltünk, délután már itt volt, mért, egyeztettünk. Szimpatikus. Megállapodtunk, jövő hét közepén kezd.

Minden jó, ha vége jó. Egy életre készül a kapu és a kerítés is.
Ezek után jön a külső hőszigetelés, terasz burkolás és hasonló finomságok. Unatkozni nem szoktunk:)