Szécsényben

Meglátogattuk Dédit. Zuhogó esőre ébredtünk, gumicsizmában, hosszú felsőben indultunk, haza már nyári ruciban érkeztünk.Milyen jó lenne, ha az eső mindig éjjel esne, ebben a változékony időben nehezen tudok tervezni. Péntek délutánra terveztem itthoni medencézést az új medencében(a tavalyi rejtélyes körülmények között kilyukadt, valahogy nem sajnálom, mert a tisztán tartása, a mérete, az alakja nem volt nyerő)majdnem tele lett vízzel, de mire hazaértünk leszakadt az ég. Azóta se lett felavatva, talán holnap.
Vinci már 9-kor aludt a kocsiban, ülésmagasítóval utazik, a feje hol ide, hol oda dől, ülök mellette támasztékként, a nyakpárnát nem tűri el. Szécsény tábla előtt nyitotta ki a szemeit. Közben Kendének be nem állt a szája, jó társasága önmagának:)ha nem kérdezzük, ő kérdez magától és válaszol is:)Ami folyamatos dumálást jelent, oda 2 óra, vissza 2 óra.
Megesküdtem arra, hogy Mama májgombóc levest rendel(mindig azt szokott és csak ő szereti meg a nagybátyjám:)rántott húst krumplival rizzsel. Ehelyett lett bableves(fehérbabból)és resztelt máj krumplival(az utóbbi nem tartozik kedvencek közé, a fiúk meg sem kóstolják, hiába mondta Dédi, hogy hús...nem lehet őket átverni.
Beraktam a sakkot, rajztáblát, Lotti Karottit, pörgettyűket(az egyik ott felejtődött). Kende jól elvert sakkban, ezen nincs mit csodálkozni, ügyes, logikusan gondolkodik, mindenre figyel, ellenben velem.
Ahogy elállt az eső elmentünk fagyizni. Kende utálja a fagyit(ez is ritka), helyette jöhetnek az islerek,

mignonok, linzerek, roládok. Vincinek felolvashatom a hosszú választékot, csoki fagyit kér mindig.

Régen meg tudtam enni 2 gombóc fagyit, most egynél több nem megy, mégis a kilók csak úgy szaladnak rám, nem is értem, hogy van ez.
 Frei Kávézóból kaptam egy lattét(Szécsényben van az üzemük)
Átsétáltunk a várkerti játszótérre, ahol senki nem volt, aztán jött egy anya két gyerekkel. Nem ismertem, de rövid időn belül dióhéjban megtudtam a fél élettörténetét. Az ő gyerekei is logopédiai esetek, a fia BTM-s, autisztikus tüneteket mutat, stb. Sajnálta, hogy nem lakunk ott, sorstársnak tekintet. Nehéz, mert azt mondja, ott vidéken, nehezen kapnak a gyerekei fejlesztést, támogatást. Nem tudom.
Vissza Dédihez, Vinci a fél kamra tartalmát(már ami az édességeket illeti)bepakolta(a legnagyobb Auchan táskába)és hazahoztuk. Nem győzöm eldugdosni a csokikákat, cukorkát, ropikat és társait.
Hazafelé megálltunk Hollókőn. Megunhatatlan. Mindig mutat valami újat. Ott a nagybetűs vár, a szuper játszóterek, tanösvények, erdei játszóterek, Muskátli vendéglő, baba múzeum, templom.

Vincivel mi félig másztuk meg a várat, már nagyon elfáradt délutánra.

Nem akart menni, de azt sem akarta, hogy cipeljük és éhes is volt, meg szomjas is, meg minden nyafi előjött már. (A vár alatti wc ingyenes és tiszta, van szappan, kéztörlő, pelenkázó ritkán találkozunk erdőben ilyennel)Az ófaluban felfedeztünk egy új kézműves pékséget, kint állt a házból a sor, teszteltük a pogikat, rétest, kakaós csigákat és a perecet. Mind nagyon finom!
Betértünk a fazekasunkhoz is(ilyenünk is van már:)és 7 darab konyhai tárolóval lettünk gazdagabbak(amik a lisztnek, cukornak, stb)szép tárolási helyük, a leendő, új konyhámba, ami majd 2020 körül valósul meg. Addig a padláson figyelnek:)