Két családot ismerek, akik tudatosan száműzték életükből a tévét.
Nekünk egy tévénk van, az is a fiúk szobájában. Zoli filmmániás(ez a hobbija), a legtöbb mozicsatornára előfizető: ha elalszanak a gyerekek,akkor jön az ő ideje:)Felveszi a fülhallgatót, hogy ne zavarja a gyerekeket és beszippantja őt az ikcsbió(ahogy Kende mondja)
Kendus hasonlít rá ebben, ha megy a mese, akkor megszűnik számára a külvilág(ezért van meséhez és időkorláthoz kötve a tévé, amikor kicsi volt főleg dvd-ket nézett, azóta enyhültek az elveim:)
Vincit nem olyan régóta köti le a mese, abból is azok, amik egyszerűek, kevés szereplősek.
Engem egyáltalán nem érdekel a tévé, én elvagyok nélküle is. Híreket a neten, újságban olvasok, inkább a könyvek és a sajtó érdekelnek.
Egy ideje már szeretnénk a konyha-nappaliba is tévét. Elsősorban Zoli miatt, de egy-egy színvonalas műsort én is megnéznék(amit a magyar televíziók nyújtanak nem érdekel, gagyi)
A fiúk mindennap hallanak könyvből olvasott mesét, diamesét is gyakran olvasok, ha igénylik, akkor fejből is kreálok sztorikat. Nem múlik el nap, hogy a tévében Kende ne nézné meg a Kis herceget és Vinci a Milót. Ezek most az aktuális kedvencek, de volt Kendének Noddy-s és Tűzoltó Sam-es korszaka is, Vincinél sokáig az "Itt lakom, állatkerti sétány 64"volt a menő.
Kis herceg a Minimaxon megy, 30 perces és az alaptörténetre épít.
Miló-t az M2 adja, aranyos kis mese a nyúl családról(az epizódok a mindennapi életről szólnak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése