Magánúton

Következő életemben logopédusnak fogok tanulni!
Szeptember óta járunk korai fejlesztésre-logopédiára, beszédindításra-, amit eddig láttam/tapasztaltam tetszett!Én is szívesen csinálnám!

Néhány hét és kitör a nyári szünet(csak még az időjárás nem tudja), befejezzük a korai fejlesztést, Vinci szeptembertől normál óvodai csoport tagja lesz, megpróbáljuk az integrációt. Bízom a legjobbakban: megkapja ovin belül is a heti két logopédiai foglalkozást(talán mozgásterápia is társul hozzá).
Nagy vízválasztó lesz a következő 1 év. ha nem látunk fejlődést, akkor még dönthetünk úgy, hogy a beszédfogyatékos ovi lesz az ő intézménye. Addig maradunk helyben.

Szükségesnek tartom, hogy az ovi mellett magánúton is járjunk logopédushoz.
Kb. 20 hónapos lehetett, amikor elvittem egy magán logopédushoz. Ott mondta ki Vinci először azt a szót, hogy "el!"Beállt az ajtóba és azt hajtogatta, hogy "el"!
Egyértelműen kifejezte nemtetszését a hely, helyzet, felnőtt felé.
Azt nem értettem, hogy gondolta a szakember, hogy egy 20 hónapos gyerek 45 percig aktívan, kitartóan fog figyelni és feladatokat megoldani???!!Ő is tanult pszichológiát...
Az akkori háromnegyed óra, hiába nem történt semmi, 4500 forintomba került. Több alkalomra nem mentünk el.

Ajánlottak a szomszéd kerületben egy logopédust. Telefonon vázoltam a helyzetünket. Ő is 45 percet mondott és 3000 forintot(mindig tisztázom az anyagiakat a foglalkozás előtt)
Kérte, hogy maradjak a terem előtt és ne menjek be Vincivel, nyitva hagyja az ajtót. Szerinte meg kell ezt a helyzetet szoknia a gyereknek. Mondtam, hogy próbáljuk meg, de még soha nem találkozott Önnel és a hely is ismeretlen számára, nem tudom meddig fogja bírni.
Azt láttam, hogy mindenbe csak 'belekaptak', talán egy játékot(hangszerek megszólaltatása)csinált végig Vinci, kiszaladt mindig hozzám és állandóan a biztató tekintetemet kereste. Mondta a logopédus, hogy még csak ismerkednek, 20 perc után Vinci kijött hozzám, leült és elkezdett enni(nem volt éhes, így sztrájkolt, csinált már ilyet máskor is, ha nem volt valamihez kedve, inkább elkezdett enni)
A hölgy megállapította, hogy nagy az elmaradása(tényleg, ezért vittem oda), és beszéljek hozzá egész nap. Ez azért vicces, mert, aki ismer, az tudja, hogy nekem be nem áll a szám, csak mondom és mondom(kommunikáció szakot is végeztem).
A mennyivel tartozom kérdésemre rávágta, hogy 4000!
Fizettem és rohantam Kenusért karatéra. A helyes magatartás az lett volna, hogy akkor rákérdezek, hogy miért ennyi, amikor nem ebben állapodtunk meg. Késő bánat.
Elég lehúzós szaga volt. Ha látnám, hogy van értelme, akkor fizetnénk akár ennyit is, de magasnak találom az összeget, mindent a gyerekért!

Szerencsések vagyunk, rengeteg logikai, fejlesztő, logopédiai játékunk van és sok-sok könyvünk.
A korai fejlesztésen R. néni mindig készül valamivel, kifejezetten Vince számára. Hol mécsesfújással, hol zizit kell nyelvre helyezni és tornáztatni a nyelvét, hol kincset kell keresni, hol ragasztani, vágni, gyurmázni, csipeszelni. Sokat tanultam tőle, eredeti ötletei vannak.
Mindkét magánlogopédus mondta, hogy vegyem meg a "Én is tudok beszélni"című könyvet. Többször volt már a kezemben, de nem jöttem rá mitől tud többet ez a könyv,mint mondjuk egy képes-kukucskálós, állatos könyv.
Magánlogopédusok levettek a polcról egy kalapálós játékot és egy képes könyvet és szevasz(egy alkalom után nem túl pozitív a benyomásom).

Keressük az igazit!:)
Azt a logopédust, aki készül az órára, leköti, fejleszti a gyereket és közösen eredményt érünk/érnek el.