Összes oldalmegjelenítés

2016. február 17., szerda

Valentin nap

Házon belül maradtunk vasárnap(is). Kendus beteg, Vinci sem 100%-os, mint a ping-pong labda adogatják át egymásnak a vírusokat, minket eddig szerencsére kihagytak a buliból.
Állatkerti programot terveztünk(Valentin nap külön akcióval várták a szerelmeseket, 6 év alatt ingyen volt a belépés), négyesben még nem voltunk a Fővárosi Állatkertben. Elengedtem a programot, tavasszal pótoljuk.
Egyre nehezebb olyan tevékenységet kitalálni, ami mindkettőt leköti és még élvezik is. A főzésben-sütésben, kreatívkodásban mindig benne vannak:)
Vizuális nevelés terén jók vagyunk:)
Sütöttünk sós szíveket,
a receptet Limarától loptam(nála perecként van fent, mi szíveket formáltunk a kelt tésztából). Szerintem nagyon finom lett-és laktató, vittünk a logopédusnak is(a Valentin nap nem csak a szerelmesekről szól, bárkinek szerezhetünk örömöt, akit kedvelünk-nemcsak Valentin napon)
Szép, mintás papírokat lehetett pár hete venni az Aldiban. Az akció kezdetén rácsapok, mert viszik, mint a cukrot. Szíveket rajzoltak a fiúk
(Vincinek még labirintusra hasonlít a szív formája, de magabiztosan használja a tollat, ceruzát), Kende vágott, Vincivel az ablakhoz akasztottuk dekorációnak.
Este a híradóban is szóba került a Valentin nap(pontosan nem emlékszem, milyen kontextusban).
Kende megkérdezi tőlem: "Anya, te kaptál valamit Apától Valentin napra?"
                                          "Nem"
                                          "Akkor én adok neked valamit"
       Hozza a Spar-os állatos matricát, amin egy csücskös ásóbéka van és olyan szeretettel adja, hogy én meg elolvadok tőle.

Ide illik, Lackfi egyik kedves verse.


 ÁMULAT 
> Van társam, kedves, 
> okos, engedelmes, türelmes, 
> ő vágja hajamat, 
> ő veszi az alsónadrágjaimat, 
> a zoknijaimat, a nadrágom méretét is 
> pontosan eltalálja 
> emlékezetből a turkálóban, 
> mind az öt gyermekünk 
> folyton változó méretei 
> benne vannak a fejében, 
> tudja, milyen blúzméretet, 
> zokniméretet, nadrágméretet 
> nőtt ki a nyáron 
> Ágnes, Johanna, Dorottya, Simon, Margit 
> vagy éppen mi az, amibe belenőttek, 
> ami színben, fazonban tetszeni fog nekik, 
> fogalmam sincs, ennyi adat hogy fér el emlékezetében, 
> honnan tudja pontosan, hol a télikabátom, 
> honnan tudja, mikor voltam kórházban, 
> milyen betegségre milyen gyógyszert kell szedni, 
> milyen ételbe milyen fűszert kell tenni, 
> melyik süteménynek mi az összetétele, 
> mennyi az elkészülési ideje, a sütési hőfoka, 
> milyen számlákat hova rekkentettünk, 
> hol a túróban tartjuk az iskolai bizonyítványokat, 
> az anyakönyvi kivonatokat és a tébéigazolásokat, 
> melyik doboz rejti a karácsonyfadíszeket, 
> a szülinapi tortára való gyertyákat, 
> a velúrcipőkhöz való gumiradírt, 
> az összes gemkapcsot, hurkapálcát, 
> gombostűt, szabásmintát, kedveskedést, 
> cinkosságot, múltidézést, megjátszott haragot, 
> valódi haragot, civakodást, veszekedést, 
> könnyes megbékülést, valóságos csoda, 
> ahogy számítógépes rendszereket megszégyenítő 
> biztonsággal tudja, honnan lehet előszedni 
> mindig azt, ami éppen akkor és ott 
> okvetlenül szükséges az életünkhöz. 




















2 megjegyzés: