Házon belül maradtunk vasárnap(is). Kendus beteg, Vinci sem 100%-os, mint a ping-pong labda adogatják át egymásnak a vírusokat, minket eddig szerencsére kihagytak a buliból.
Állatkerti programot terveztünk(Valentin nap külön akcióval várták a szerelmeseket, 6 év alatt ingyen volt a belépés), négyesben még nem voltunk a Fővárosi Állatkertben. Elengedtem a programot, tavasszal pótoljuk.
Egyre nehezebb olyan tevékenységet kitalálni, ami mindkettőt leköti és még élvezik is. A főzésben-sütésben, kreatívkodásban mindig benne vannak:)
Vizuális nevelés terén jók vagyunk:)
Sütöttünk sós szíveket,
a receptet Limarától loptam(nála perecként van fent, mi szíveket formáltunk a kelt tésztából). Szerintem nagyon finom lett-és laktató, vittünk a logopédusnak is(a Valentin nap nem csak a szerelmesekről szól, bárkinek szerezhetünk örömöt, akit kedvelünk-nemcsak Valentin napon)
Szép, mintás papírokat lehetett pár hete venni az Aldiban. Az akció kezdetén rácsapok, mert viszik, mint a cukrot. Szíveket rajzoltak a fiúk
(Vincinek még labirintusra hasonlít a szív formája, de magabiztosan használja a tollat, ceruzát), Kende vágott, Vincivel az ablakhoz akasztottuk dekorációnak.
Este a híradóban is szóba került a Valentin nap(pontosan nem emlékszem, milyen kontextusban).
Kende megkérdezi tőlem: "Anya, te kaptál valamit Apától Valentin napra?"
"Nem"
"Akkor én adok neked valamit"
Hozza a Spar-os állatos matricát, amin egy csücskös ásóbéka van és olyan szeretettel adja, hogy én meg elolvadok tőle.
Ide illik, Lackfi egyik kedves verse.
ÁMULAT
> Van társam, kedves,
> okos, engedelmes, türelmes,
> ő vágja hajamat,
> ő veszi az alsónadrágjaimat,
> a zoknijaimat, a nadrágom méretét is
> pontosan eltalálja
> emlékezetből a turkálóban,
> mind az öt gyermekünk
> folyton változó méretei
> benne vannak a fejében,
> tudja, milyen blúzméretet,
> zokniméretet, nadrágméretet
> nőtt ki a nyáron
> Ágnes, Johanna, Dorottya, Simon, Margit
> vagy éppen mi az, amibe belenőttek,
> ami színben, fazonban tetszeni fog nekik,
> fogalmam sincs, ennyi adat hogy fér el emlékezetében,
> honnan tudja pontosan, hol a télikabátom,
> honnan tudja, mikor voltam kórházban,
> milyen betegségre milyen gyógyszert kell szedni,
> milyen ételbe milyen fűszert kell tenni,
> melyik süteménynek mi az összetétele,
> mennyi az elkészülési ideje, a sütési hőfoka,
> milyen számlákat hova rekkentettünk,
> hol a túróban tartjuk az iskolai bizonyítványokat,
> az anyakönyvi kivonatokat és a tébéigazolásokat,
> melyik doboz rejti a karácsonyfadíszeket,
> a szülinapi tortára való gyertyákat,
> a velúrcipőkhöz való gumiradírt,
> az összes gemkapcsot, hurkapálcát,
> gombostűt, szabásmintát, kedveskedést,
> cinkosságot, múltidézést, megjátszott haragot,
> valódi haragot, civakodást, veszekedést,
> könnyes megbékülést, valóságos csoda,
> ahogy számítógépes rendszereket megszégyenítő
> biztonsággal tudja, honnan lehet előszedni
> mindig azt, ami éppen akkor és ott
> okvetlenül szükséges az életünkhöz.
Sajnálom... Jobbulást a fiúknak is!
VálaszTörlésMár 2,5 hete itthon...
VálaszTörlés