Balatonfüred

Szállásunk a pazar, nagy múltú Anna Grand hotelben volt, ahol az Anna bálokat rendezik. Andiék ajánlották a helyet, Tagore sétány közelében, minden klappolt volna, ha Vincinek is bejön a hely.
Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, Vinci amíg ott voltunk tiltakozott a hely ellen és ez mindenre rányomta a bélyegét.

 Becipekedtünk a kocsiból(képesek vagyunk három napra három bőrönddel, mini porszívóval érkezni, utóbbi az esetleges orrszíváshoz szükséges), Vinci kiszaladt a szobából az autóhoz, sírt, ordított, hogy ne menjünk be, követelte, hogy szálljunk be a kocsiba és hagyjuk el az épületet. A második ilyen kirohanása után szóltunk a recepción, hogy belülről nem lehet az ajtót bezárni és nekünk ez gondot jelent, mert egy pillanat alatt kiszökik a gyerek. Küldtek szerelőt, alaposan megnézte és ígérte, hogy visszajön...ottlétünk alatt többet nem láttuk. Távozáskor megjegyeztük ezt, azzal érveltek, hogy tűzvédelmi okok miatt nem lehet az ajtót belülről becsukni. Lehet, hogy van ilyen, amerre eddig jártunk zárhatóak voltak az ajtók. Megoldásként azt találtuk ki, hogy a dohányzóasztalt odatoljuk az ajtóhoz, szerencsére nem bírt el vele a kisember.
Vinci akkor szabadult fel, akkor mosolygott(ő, aki mindig fülig érő szájjal közlekedik),amikor elhagytuk a hotelt.
Legnagyobb baj az volt, hogy nem aludt és nem fogadott el ott kaját. Tescóban bevásároltunk, ő azt ette, egyik éjjel Zoli elvitte kocsikázni, el is aludt benne-persze rögtön-, de ahogy beléptek a szobába felébredt és nyugtalanul sírt tovább. Végső esetben bevetettük a Nurofent, de attól is csak a szemét pihentette, nem aludt el. Közben mi rendesen kikészültünk, felváltva aludtunk. Vinci amíg ébren volt, igényelte a foglalkozást, törődést, nem volt elég, hogy éjjel hozzánk bújt és simogattuk az okos buksiját, gyurmázni, tenni-venni akart, leginkább elmenni.
Itthon az egyik kedves ismerősünknek-aki szállodában dolgozik-meséltük az esetünket. Szerinte ott meghalhatott valaki...vagy ki tudja...szuperérzékeny fiam ilyen máshol még soha nem csinált.
Komolyan mondom itthon kipihentük a wellnesst(viccesen hangzik, de valójában nem volt az).
Próbáltuk minimálisra csökkenteni az épületben töltött időt.

A medencés résznél végig az Apja nyakát szorította, a wellness egyik legnagyobb előnye, hogy melegvízű(kb. 35 fokos). Kendus élvezte a vizet, úszott víz alatt, ugrált, labdáztunk, játszottunk macska-egér játékot.

Ha a fiúkat megkérdezzük mi tetszett nekik a legjobban, akkor egyöntetűen azt mondanák, hogy kacsákat,

hattyúkat, sirályokat etettünk.

Nem tudtam, hogy milyen gyorsak a sirályok....még a levegőben elkapják a száraz kenyeret. Itthon, ha marad száraz kenyér, akkor levisszük a Duna partra. Balaton vize tiszta, lelátni az aljára, a kis-Dináról ez nem mondható el....sajnos.
Tagore sétány gyönyörűen felújított, szülőként hiányoltam valamiféle oszlopot közvetlenül a vízpartnál.

Ha már Balatonfüred, akkor elmentünk a Tihanyba(egyik nagy kedvencünk), télen-nyáron is szépséges, sajnos a Levendula ház hétköznap nem látogatható és a közelében lévő játszótér sem.
Anya-nagyfia program keretében(amíg a kicsi az Apjával a kocsiban aludt)sütiztünk a híres Karolina cukrászdában.

Most voltam ott életemben először(remélem nem utoljára), mert tényleg csak szuperlatívuszokban lehet a sütikről, kávéról, személyzetről írni. Kendétől megkérdezte a pincér, hogy meggyújthatja-e a mécsest:) odajött és megkérdezte, hogy ízlik a süti.

A pincér ajánlott is nekünk sütit, nekem a lehető legtöményebbet sikerült választanom(nem bírtam megenni, ilyen sem fordult még velem elő...)
Tagore sétányon van a Bodorka múzeum

, a Balatonban élő halfajtákat mutatja be. Kis alapterületű, kb. 20 perc alatt végigjárható, gyerekeknek is érdekes a sok akváriumban lévő hal, Kendusnak az angolna maradt meg az emlékezetében Vincinek a múzeum melletti játszótér:)