Saját lábra készített szandál

Kendus befelé dőlő bokáira évente egy tb által támogatott lábbelihez jut, így sem olcsó(12.500ft), a gerince, háta, lába később hálás lesz a szupis cipőért/szandiért/csizmáért.
A legtöbbet a lábbelikre költünk, ruhát használtan veszek, jó minőségűek, márkásak, szinte újak, divatosak.
Amikor az ortopédián jártunk kértem az orvost, hogy ne ahhoz a céghez irányítson minket,(gondolom jutalékos rendszerben dolgoznak) akik eddig készítették Kendus cipőit, mert 3-4 hónap, amíg elkészül. Bekövetkezik egy évszakváltás, nő a gyerek lába meg egyébként is.
Ajánlott egy VII. kerületben lévő szaküzletet, még áprilisban levette a mintát Kendus lábáról. Szandit kértem, a héten kaptuk meg.
Vincivel ketten mentünk érte tömegközlekedve. A busz előttünk ment el, 10 perc nem sok(ő nehezen viselte az egyhelyben ülést a babakocsiban), annyit vártunk a következő alacsony padlós járatra. Kölcsön (lányszínű)babakocsival vágtunk neki a belvárosnak, mert a miénknek a jobb hátsó kereke teljesen leeresztett, mozgott(Zoli külföldön).
A babakocsis helyen ültek, de ahogy megláttak rögtön átadták a helyet. Vinci nézelődött, élvezte az utazást. Borároson a lépcsőzésnél már hisztizett, mennyi akadály van egy babakocsi/kerekesszék előtt...aki nem próbálta még soha nem is tudja, hogy milyen: itt 15 lépcső, ott 10 lépcső. Emeld meg a gyereket kocsistul...jó kis izomerősítő. Tud ám menni Vinci a saját lábán, de így biztonságosabbnak láttam. Borároson felpattantunk a négyeshatosra(ott senki nem adta át a helyet),sőt úgy álltunk rajta,mint a heringek,
Még az üzlet előtt is magas 5 lépcső. Hazafelé elkaptunk egy buszt, nem volt alacsonypadlós, szorított az idő, oviba mentünk Kendusért.
Másnap abban ment az oviba, itthon dicsértem a lábam, milyen jól áll neki és milyen szép kék színe van, csak egy baj van vele: csatos
Könnyen és gyorsan tanul Kendus, este valahogy nem volt idő arra, hogy gyakoroljuk a csatolást. Másnap délután úgy jött haza az oviból: "mondta az óvónéni, ilyen csatos szandiba ne menjek, ha nem tudom becsatolni, mert neki sok a dolga,nincs ideje csatolni a szandim"-így üzen nekem az óvónéni.