Nem eszi meg a pürés ételeket(a kész, bolti babakaját meg főleg nem), az kell neki, amit mi eszünk. Kinézi a szánkból az ételt és kuncsorog: mosolyog sandán, aztán ordít hangosan...végül megkapja, amit akart. A tálcájára rakom az apró falatkákat és ő a pufók ujjaival felcsipegeti. Édes, ahogy küzd vele.
Türelmetlen(ez nem újdonság), ha még nincs előtte elég mennyiségű morzsa(falatka), akkor ő úgy gondolja, jár neki a fél kifli, a nagy darab sajt és a fél banán.
Fura, mert továbbra sincs még foga, de valahogy nem fuldoklik benne(na a kenyérhéját még nem tudja "elszopogatni", abban van kihívás(félrenyelés)
Második gyereknél sokkal bátrabb az ember:)
Emeli a popsiját kúszásnál, hamarosan mászni fog.Ha a konyhában vagyok és hívom őt, hogy jöjjön utánam, akkor "rohamtempóban"kúszik ki, legyőzve a küszöböt és az előtte tornyosuló akadályokat, úgy mint, jengavár, legó, tüsi játék, kisautó.
Hamarosan leváltjuk a cumisüveget csőrös pohárra.
Elkezdtünk labdázni, én gurítom neki, ő nyúl érte és próbálja visszagurítani.
Az elmúlt egy hétben éjszaka szopizott és egyszer-kétszer teázott is, de rögtön aludt vissza, nem volt utána nézelődés, hangoskodás, nyűglődés.
Nappal 1-1,5 órát alszik 2-3 részletben.
Félig felül, fekvő helyzetben felhúzza magát(micsoda hasizma van!), az etetőszékben, sportkocsiban stabilan ül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése