Hannáék nálunk

Meglátogattak minket Hannáék, jött Sári baba és Betti is.
Kendus már türelmetlenül várta az érkezésüket, nagy szó, de előtte összepakolta a játékait is(ha én mondom, hogy kitöröm a duplóban vagy az autókban a nyakam, ha elesek, az nem igazán izgatja).
A ribizlibokrokon lévő bő termés felét leszedtük és vendégvárónak ribizlis joghurtos-kevert sütit készítettünk,(egyidősek a gyerkőcök, de Kendus úgy gondolta, hogy neki etetnie kell Hannát) csak asszisztálnom kellett, mert a kiskuktám aktívan részt vett az elkészítésben.

Szakadt az eső, amikor hívtak, hogy elindultak villamossal, mi kimentünk autóval eléjük.
Az első 15 percben Kendebende produkálta magát és előjött az ördögpalánta énje. Megmutatta Hannának hogyan kell a a nagyágyon ugrálni és vetődni, kalapáccsal az ajtóban lévő üveget ütni, vagy szék tetejére állni és onnan nagyot ugrani.
Jó volt látni, hogy Sári babához milyen jólelkűen közeledik, ha sírt, akkor odaadta az autóját vigaszként(Sári baba még nem tudja megfogni, de a szándék a lényeg), előkerült Vinci játszószőnyege, amin Sárika nézelődött, Kendus pedig hordta oda neki a plüssöket. Persze egyszer-kétszer Kendus hangosan kiabált vagy ordított, de Sárika nyugodt baba lévén nem ijedt meg az erősebb hangoktól.
Még délelőtt megbeszéltük, hogy nem lesz irigy fiú, ez ideig-óráig működött is, aztán mindig az kellett neki, ami Hannánál volt. 1-2 perces hisztik után nem bírt magával a drágám és elkezdte az erejét fitogtatni. Ezután döntöttünk úgy, hogy elmegyünk sétálni,

szerencsére a nap is kisütött. A furikba csigákat gyűjtöttek a gyerekek(Kendus ma egyet megkínzott)és motoroztak.

Egyre nehezebb a tempót felvenni vele, hiába kiabálok, hogy ne menjen le a járdáról, ő mintha nem hallaná rohamtempóban gurul le az úttestre, sprintelek, futok utána, de be kell látnom, hogy most ő a gyorsabb. A szidás ilyen esetben nem használ, egy energiabomba, délelőtt és délután is menni kell vele.
Hazajöttünk még saraztak egy kicsit az előkertben a lurkók, felmásztak a kavicshegyre, ribizlit legeltek.