Eső előtt, eső után

Amikor délután elindultunk a Duna partra bicózni, előtte már leesett egy jó nagy adag jég, dörgött, villámlott. Az 5 perces út alatt kisütött a nap(a szivárványt hiányoltam), szerintem Kendus még soha nem látott.

Belegázolt az összes létező pocsolyába, amit keresnie nem kellett, mindenhol az volt,  persze az a legjobb, ha a gumicsizma (milyen jó találmány, mióta önállóan közlekedik,mindig vettünk neki gumicsizmát és jó szolgálatot tett) szára is vizes lesz , ha a nadrágjából is csavarni lehet a vizet és bónuszként  megmosta a bicót a pocsolyába(amire utána természetesen ráült). Most kicsit sajnáltam, hogy nincs a popsija alatt egy vastag rétegű, meleg pelus, de bízom benne, hogy a felfázást sikerül mellőzni.

Nem tudom, hogy miért olyan jó buli teljes gőzzel a vízbe hajtani....ezek után már csak azt díjaztam volna jobban, ha egy száguldó autó lefröcsköl minket. Pár kaviccsal" kacsáztunk" a mélyebb pocsolyákban, a Duna part nagy részén óriási kátyúk vannak, ennek most Kendus kifejezetten örült.
Amíg kint voltunk ismét leszakadt az ég, spuriztunk haza, akkor már annyira eláztunk, hogy a sapkájából, ruhájából (Kendusnak volt esőkabátja)csavarni lehetett a vizet.
Hazajöttünk és vettünk egy habos, meleg fürdőt.