Felvételt nyert az oviba

Kendus felvételt nyert a Vörösmarty úti oviba. Az óvoda fantázianevét nem tudom, körzetileg oda tartozunk, de nem oda kértünk felvételt(az űrlap megjegyzés rovatában hosszan indokoltam is). Röviden: a másik ovi(Közt. téri)szellemisége sokkal közelebb áll hozzám, más az ételbeszállító(NÉBIH, egy laktózérzékeny, finnyás gyereknél ez fontos szempont)oldalán lehet a közétkeztetőkről olvasni, családiasabb az általam választott, kedvesen fogadtak a nyílt napon, minden kérdésemre válaszoltak és a legfontosabb: Kendus a Vörösmarty oviban végig fogta a kezem, még a másikban felszabadultan játszott, jól érezte magát.

Szeptembertől akár mehetne is, decemberben tölti a hármat. Kiskacsa csoportba került, ahol állítólag "prémium"gyerekek vannak összeválogatva,  gyerekbarát, lelkes óvónénivel.  Örülök, hogy a szomszéd Panka is ebben a csoportba  került.
Ami a szeptemberi kezdés ellen szól: Vinci akkor max 8 hetes lesz, csecsemő még, beszoktatni nem szeretném Kendust a csöppséggel. Elsősorban a hazahozott betegségektől tartok, sajnos van tapasztalatom benne, hogy milyen egy gyerekkel betegen és kórházban lenni. Másodsorban nem szeretném, hogy úgy érezze Kende, hogy hirtelen le lett passzolva, megszületett az tesója és Anya már egy idegen nő kezei közé engedte.
Többen azzal érvelnek, hogy szüksége van a kortárs gyerekek társaságára, közösségre és nekem is könnyebb egy gyerekkel, mint kettővel. Meglátásom szerint 3 éves kora után igen is fontos, hogy napi szinten legyen csoportba,óvodába.
Alternatívaként felmerült, hogy 9-11ig legyen bent, de úgy érzem, ha egyszer ovis, akkor ne csak 2 órára legyen ovis, hanem egész nap. Nem biztos, hogy a 2 óra távollét megoldás lenne. Az oviba autóba kell ülnünk, gyalog baromi messze van.
Ha szeptemberben nem kezd, akkor marad az év eleje, január. A betegségek csúcsidőszaka. Akkor már Vinci immunrendszere erősebb lesz, majdnem 6 hónapos lesz már.
Kedden lesz szülői értekezlet, ahová elmegyek. Kérték, hogy már júniusban fizessük be az ebédet(8000ft), ez kicsit nonszensz.
Hiszek benne, hogy nincsenek véletlenek, valamiért Kendusnak mégis a Vörösmartyba kell járnia oviba. Nézem a jó oldalát, ha velem bármi történik  és nem tudok érte menni, akkor tömegközlekedéssel jól megközelíthető. Akár Roni vagy Anya is el tud érte szaladni.
Egy lehetőség, nem kell elvetni, büszke vagyok rá, hogy 2,5 évesen felvételt nyert az oviba, tudom, milyen nagy a túljelentkezés. (1 hétig tartott a beiratkozás, Panka második nap délelőttjén  74. gyerek volt, aki beiratkozott)

"Az első három év a legfontosabb. Ezt mondja legalábbis a tudomány-és ezt látszik megerősíteni a tapasztalat is. Elfogadtak-e minket magzati korunktól-és mi elfogadjuk-e a gyerekeinket. Olyannak, amilyenek. Tudunk-e segíteni nekik, hogy azzá legyenek akik, magukkal hozott egyszeri én-struktúrájuk szerint?
Igen nem tudunk visszaemlékezni első három évünk legnagyobb részére, a tudta számára zárva maradnak ezek az emlékek. Körülbelül addig tudunk visszamenni, amikor beszélni kezdtünk és már én-t mondtunk magunkról. És mégis: ami ebben a három évben történt, az kihat--kihathat-egész életünkre, hozzájárulhat egészségünk és betegségeink alakulásához, rokon-és ellenszenveink fellángolásához, értelmi és érzelmi képességeink alakulásához."
(Vekerdy: Nagy családkönyv)