Térdig érő hó fogadott minket, a szálláson kaptunk szánkót. (Kérték, hogy csak a gyermek használja....)
Délelőtt kint voltunk, elindultunk egy erdei útvonalon. Előttünk ment egy dzsip, annak a nyomán húzott minket Zoli a szánkón. Egy idő után KEndus megunta, külön útvonalon indult el, csak akkor lepődött meg, amikor majdnem derekáig ért a hó.
Amikor már világított az arca, akkor sem akart bemenni a melegbe, inkább "angyalkázott" a hóban.
A szállásunk a bobpálya mellett volt, a Fekete hegy tetején, gyönyörű kilátással. (Zoli Dunára néző szobát szeretett volna, de én foglaltam és jóval több pénzbe került volna, így a kérése nem teljesült, szerencsére, mert akkora köd volt 2 napig, hogy a hegyek csúcsait lehetett csak látni)
Leesett a szánkóról. "Kiborultam, Anya!" |
Magas dombról is csúsztak, amikor leértek, KEnde csak ennyit mondott:MÉG!MÉG!MÉG! |
Finomakat ettünk, egyre ügyesebben eszik egyedül. Amikor asztalhoz ül, elsőként megkérdezi, hogy mi a desszert:) |
Szétázott a bőre, egyik medencéből ki-a másikba be, hártyát növesztett az ujjai között |
Jól aludt! Amikor beléptünk a szobába és meglátta a kiságyat megszólalt: "Anya, itt van Vinci baba ágya!" |
Nagyon jól éreztétek magatokat, látszik a képeken.:-)))
VálaszTörlésIsten éltessen sokáig, nagyon szép szülinapod volt!!!:-)
Kende hogy birja a cumi nélküliséget?