Pláne, ha valami nem úgy alakul ahogy ő szeretné. Az akaratát érvényre tudja juttatni, ami jó lesz majd a későbbiekben, harcos természet.
Ha tisztába rakom, akkor amikor neki fontosabb dolga van, akkor rúg. Tudja, mondja is, hogy Anya hasában van kisbaba és tudja azt is, hogy nem szabad belerúgni, de mostanában nem telik el úgy nap, hogy ne rúgna a hasamba, mellembe. Próbálom szépen, kedvesen megbeszélni vele a dolgokat, de olyan, mintha a falnak beszélnék. A célpont, mivel velem van, én vagyok, de Atára és Lilire is csapott már rá.
Pár napja történt, a leghányósabb, legtorokfájósabb napomon, hogy kértem tőle, egy mesekönyvet hozzon, mert alig bírok beszélni. Ő hozott kettőt. Egy után kértem, hogy aludjunk, mert álmos vagyok. Lemászott mellőlem , elaludtam, visszajött. Nem látta, hogy már alszom, de jelezni akarta, hogy ott van, ezért a keménykötetes mesekönyvvel ráhúzott -minden erejét összeszedve-a fejemre, valahogy úgy sikerült, hogy a számból kicsordult a vér.
Ekkor kapott a pelusos hátsójára. Őt annyira megviselte, hogy utána csak az apja létezett, azzal próbált büntetni, hogy nem jött játszani velem.
Nem számítok arra, amikor rámcsap, derült égből villámcsapás. És igen, van, hogy a türelmem fogytában és nem vagyok kedvesmosolygósanya.
A verekedést nem hozzom összefüggésbe azzal, hogy fáradt, nyűgös vagy betegség bújkál benne. Inkább azzal, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor hisztizik. A konfliktust(még, remélem elmúlik)erővel próbálja lekezelni.
Azt gondolom erőszakra nem lehet erőszak a válasz.
Nekem egy ügyes, okos, értelmes fiam van, aki ezt a rossz szokását kinövi, levetkőzi.
Csenge még nem csinálja. De neked most nagyon rossz, amúgy is vigyáznod kellene, és sokat pihenni. Változnak napról napra a lurkók. Bizzunk benne csak jobb lesz!
VálaszTörlésSzép délutánt!