Mai felhozatal: kiszalad a boltból a fotócellás ajtón keresztül(közvetlenül az útra). A kosárba nem ül meg, a belsejében sem. Kiskosarat szívesen tol/visz és csak azt tesz bele, amit ő akar. Közben a vállmagasságban lévőket ledönti. Ha én balra szeretnék menni, akkor ő rögtön jobbra megy. A termék árát, szavatosságát nem tudom megnézni, mert ő közben külön utakon jár. Kész kihívás így vásárolni.
A sorban nem áll meg, türelmetlen, előre ment, kivett két zacskó isnstant kávét és felrakta az előttünk állóhoz a szalagra. Ezen még jót is nevettem, hogy milyen leleményes. Visszaállni a sorba nem akart.
A betonon, a legkoszosabb részen, ahol a hajléktalanok, kutyák bandáznak( a lakótelepen ).lefekszik. Olvad a hó, sár és pocsolya mindenütt. Kérte, hogy vegyem fel, mondtam, hogy nem bírom őt is és a táskát is cipelni, erre lefeküdt, háton. A járókelők mondták, hogy álljon fel és fogadjon szót nekem, de füle botját sem mozdította. Ott hagytam, nem érdekelte, utánam szólt: Szia, Anya!
Ezt kétszer eljátszotta. Másodszorra már nem akarta, hogy felvegyem, csak "lóg a lába, lógát"akart játszani.
Ricsike megmutatta, hogyan kell a mikrót bekapcsolni és a forró vízet megengedni(alá rakja a kezét). A széket odatolja a mosogatóhoz és engedi a vízet.
Nem elég, hogy becsukom a konyhaajtót, kinyitja, felmászik a székre és vízezik.
Felmászik az üveg dohányzóasztalra (nem biztonsági és nem edzett üveg van benne)és onnan törli a port. Lehetne ennek is örülni, hogy milyen rendes, segít takarítani, csak ne az üvegasztal tetején tegye. Valahogy neki csak onnan élvezetes a takarítás.
A könyvespolcra is felmászik és dobol az üvegajtón.
Be kell szereznünk egy bordásfalat.
Ma kétszr bekakilt és egyszer sem szólt. Peluscserére nem volt hajlandó, wc-re nem akart ráülni.
Nap végére elfáradtam. Az apja mondja nekem: van egy nyugtatód?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése