Margitszigeten

Vasárnap délutánra egy különleges programot terveztünk. Kőbányán Szent László napok voltak, ennek keretében le lehetett menni a kőbányai pincerendszerbe idegenvezetéssel. Előzetes regisztráció szükséges volt, írtam, hogy mennénk, 2 felnőtt+1 kisgyerek babakocsival. Voltak kérdéseim, de választ nem kaptam rá, nem volt egyértelmű, hogy mikor indul a mélybe az utolsó csoport.
Kendus jót aludt ebéd után, cirka 3,5 órát!(nem úgy,mint ma 50 percet)
 Rohantunk, hogy az utolsó csoport tagjaiként részt vegyünk a túrán, de lekéstük, jövőre lesz legközelebb, addigra KEnde is már nagyobb lesz, babakocsira nem lesz szükségünk.

Gondoltuk, ha már eljöttünk otthonról, jó az idő, akkor menjünk el a Margitszigetre. A hajómániás fiam kedvéért lementünk a Jászaira. Csibó kinézett egy hajót, ami nagyobb volt,mint egy ladik, kisebb, mint egy luxushajó és nem rohadt az alja, rohantunk, mert láttuk, hogy hamarosan indul.

Mondja a kedves férjem, hogy kér két jegyet....majd hangosan megjegyeztem, hogy nem is tudod, hová megyünk, lehet, hogy Bécsben kötünk ki.:)Ha lúd, legyen kövér.........

Végül kiderült, hogy Pünkösfürdőre megy a hajó, ami 3 órás utat jelent, nem vállatuk be.

Írány a sziget, KEndén látszott,hogy nincs hozzászokva a belvárosi látványhoz:)

A bejáratnál összetalálkoztunk Ricsiékkel, akiket a Lászlós látogatás alkalmával ismertünk meg. Velük sétáltunk tovább, dumcsiztunk , állatokat néztünk(etetésre értünk oda). KEndém az összes dzsindszásba(így kell írni?!)bement.

Ricsi az út felénél elaludt, KEnde rohangált a labdájával, evett, ivott, jót mulatott.

Hazafelé betértünk egy hambira a MEkibe és a fiam este 10 körül a babakocsiba aludt el.