Augusztus 20.

Élénken él az emlékezetemben a 2006-os tűzijáték. Kidőlt fák, pánikhangulat, zuhogó eső, menekülő emberek. Futottunk, messze parkoltunk,közben néztük melyik ház bejáratához férünk be. Az emberek egymás hegyén-hátán, mindenhonnan folyt belőlünk a víz. Miután beültünk az autóba egész úton azon izgultunk, hogy a ház előtt(albérlet volt még)álló fák közül melyik okozott kárt. Szerencsére minden épségben. Zoli évről-évre ment ki a rakpartra légiparádét és tűzijátékot nézni, nélkülem. Idén csatlakoztam a fiúkhoz. Jó kis sétát tettünk meg: József körúton hagytuk a kocsit és onnan mentünk a Piarista közhöz, rakpartra(Parlamentig nem mentünk el) Az, hogy még mindig pisit, kutyakakit, hányást kell kerülgetni a belvárosban elkeserítő és sajnos büdös is van. Reggel 8.30.körül már többen sétáltak, főleg gyerekesek.

Szájtátva néztük a légiparádét, ahogy kiugrottak a gépekből. Mekkora erő van a Grippenekben, a helikopterekben és milyen hangjuk... Ebédre hazajöttünk és lepihentünk.

Visszafele az olimpikonoknak emlékfalánál és a kivetítőnél elidőztünk.

Gyerekkoromban négyévente nyári program volt, hogy Mamával néztük az olimpiát, idén az időeltolódás miatt csak az ismétléseket néztük. Gyerekek kipróbálták a kondigépeket, azt, hogy milyen hangosan tudják ordítani azt, hogy "hajrá magyarok!!"Vívtak, eveztek, fociztak, futottak. Mindegyik animátor nagyon kedvesen fogadott.

A tűzijátékot a Parlament mellett a füves részen néztük végig, elképesztően gyönyörű volt!

Soha nem láttam még ennyi drónt,ahogyan koronát ,keresztet, csodaszarvast mintáztak. A végén együtt énekelte az a rengeteg ember a Himnuszt, megható érzés. 23 után értünk haza, levezetésképpen sétáltunk a pesti éjszakába az autóig, villamosra nem szálltunk. Másnap 8.-ig aludtunk, ilyen is rég volt!