Vonatozás Sződligetre

Kendének kedveztem ezzel a nyári programmal: levonatoztunk Sződligetre a barátnőmékhez(közigazgatásilag Vácon laknak), a vonatozásra már előre készültünk, előző nap elmentünk a Kökire , megvettük a jegyeket. NyáronKajlával ők ingyen utaznak, én 50%kedvezménnyel vagyis olcsóbban jöttünk ki, mint a vonaljegy ára. A vonat pontosan érkezett, Kende szeretett volna kabinosban ülni(osztálykirándulás emléke),és szerencséjére olyan érkezett, Köki-Nyugati 16 perc, ez számomra gyorsabb, mint a busz-villamos. Ott átszálltunk az emeletes vonatra, annyi időnk maradt, hogy a pályaudvaron választottak maguknak péksütit a fiúk. Kényelmesen, gyorsan leértünk. A vonatot menet közben "bejártuk", néztük, hogy mennyivel megy, hány megálló van hátra. Az állomáson pedig már vártak ránk kocsival. Hazafelé a Nyugatiban a jegyautomata lefagyott, a vonat indulásáig 4 percünk volt, így a jegyünket nem tudtuk ott megváltani. Sajnos itt nem láttuk és be sem mondták, hogy hol jár a vonat, mellettünk ülő házaspártól kértünk segítséget(ők is a Kökiig utaztak)Késp este, sötétben értünk a Kökire(21.15 után), Zoli már várt ránk. A fiúknak a kéregetők, hajléktalanok és egyéb "rosszarcúak"látványát nem tudták hova tenni és szorították a kezem, amíg nem ültünk be az autóba. "Anya, de adunk neki pént, láttad kiírta, hogy mennyi műtétje volt!" "Anya, de miért fekszik a lépcsőn?" Utaztunk gyorsvonaton, emeletesen, kabinosban, klímás vonattal. Kende megtanulta, hogy kell tájékozódni a vasúti kiírásban(hányadik vágány, milyen vonat stb.)