Kendeszáj

Urológián várunk a sorunkra.
Hívhatnánk ezt inkább fújorológiának is.

Kánikulában.
Feltalálta már valaki a vállon lévő , hordozható ventilátort?
Nem tudom.
Akkor én feltalálom!

Nyomdázás fürdőszivaccsal

Ezt az ötletet is a Pinteresről lestem. Kapom a hírleveleket, lementem azokat, amik szóba jöhetnek. Vince imád ragasztani, vágni, szöszmötölni papírral. Kende más tészta, olyan furcsa, hogy évek alatt mennyit változnak. Ahogy alakul az egyéniségük, úgy változik az ízlésük a szabadidő eltöltését illetően is. Ovis korában például ő is szívesen leült festeni, gyurmázni, kézműves ajándékokat készíteni, ma már egyáltalán nem érdekli, hiába hívom le sem ül mellénk(helyette olvassa inkább a Mágikus állatok Vakáció c. részét)Megutált rajzolni, ebben nagy szerepe van szerintem az iskolának, mindig csodáltam a kreativitását, fantáziavilágát, ami nem csak szóban hanem képekben is megjelent. Sajnos már csak múlt idő. Gyötrelmes az olvasónapló illusztrálása is, inkább oldalakat ír , mint, hogy rajzoljon, pedig az osztályfőnök szavait idézve: "a rajz természetesen gyönyörű legyen!"
Egy elhasználódott fürdőszivacs közepét összefogtam a hajgumimmal(fogyóeszköz, nem sajnálom)

, a szivacs oldalait és a közepét is más színekkel festette be Vince,

aztán már csak a csáp megfestése maradt.
Több szülinap, névnap lesz szeptemberben. Törekszem arra, hogy mindig legyen az ajándék mellett valami személyes.

Augusztus 20

Családi hagyomány, hogy a fiúk este bemennek a belvárosba tűzijátékot nézni, a délelőttöt pedig négyesben töltjük. Idén a légibemutatóra voltak kíváncsiak a gyerekek, de megállapítottuk, hogy a Honvédelem napján sokkal több repülőt, helikoptert láttunk közelebbről. Talán nem a legjobb helyen álltunk(Bálnánál), a belvárosban nem szeretek autóval közlekedni(egyrészt nem tudok és drága a parkolás, másrészt tömegközlekedve gyorsabb), de Zoli minden esetben ragaszkodik az autóhoz. Sikerült meggyőzni, hogy a 2-es villamossal menjünk, ameddig tudunk, ez aznap 3 megállót jelentett, onnan sétáltunk. A fiúkat azzal motiváltam, ha láttunk egy cukrászdát, akkor megkóstoljuk az ország tortát. Cukrászdát nem, de játszóteret találtunk, teltházas volt, ráadásul ahol van csap, ott Vincét a vizeskedés, sarazás köti le és nem a mászóka. Csap van, de mosdó nincs....azért még van hová fejlődnünk, legközelebb a Bálnában találtunk mosdót, gusztustalan, mocskos volt az egész, pedig magában az épületben és a környékén is annyi lehetőség rejlik.
Hazafele jövet megkóstoltuk a közeli cukiban a málnás országtortát. Mindenkinek bejött(800 ft egy szelet,túlzásnak tartok), nagy málnafogyasztók vagyunk, folytontermő málnáink gondoskodnak rólunk:)Tavasztól őszig ontja magából a friss gyümölcsöt. Készítek belőle málnás limonádét, szörpöt, dzsemet, szószt és lefagyasztom a maradékot.
Délután sokat aludtak a gyerekek, nem volt gond, hogy 23-ra értek haza. Lassan Kendusnak vissza kell zökkenie a mókuskerékbe, hiába igényelné az ebéd utáni sziesztát, csak hétvégén lesz rá lehetősége.

Kisjankó Bori emlékház

Tudatlanságom, de soha nem hallottam Kisjankó Bori nevét, egészen addig, amíg el nem mentünk az "óváros"részbe Mezőkövesdre, róla lett a nádfedeles házakkal teli utca elnevezve. Az utcát felújítják, betonozzák az utat, feltúrtak mindent.

Vasárnapi is látogatható házakba mind bementünk, tűzzománcos technikáról hallgattunk egy rövid beszámolót, bútorfestő műhelyben csodáltuk a jellegzetes matyó mintákat, kedvencünket a fazekas műhelyt sem hagytuk ki(sajnos ott nem lehet a gyerekeknek korongozni, ebből a szempontból legjobb fazekas műhely Gyenesdiáson van).
Legérdekesebb hely mind közül a Kisjankó Bori emlékház.

Ő az a hímzőasszony, mintaíró, népművészet mestere, akihez a matyó minta köthető. Idegenvezetőnk egy nagyon kedves hölgy volt, aki, amikor látta, hogy a fiúk figyelme kezd elkalandozni, akkor kérdezett tőlük valamit(vajon a kiállított tárgyat mire és hogyan  használták)Kaptak matyó hímzéses színezőt unaloműzőnek. Kisjankó Bori rengeteg virág motívumot talált ki, szakított az akkori hagyományokkal és a férjével együtt elköltözött az anyósától és a hímzésnek, rajzolásnak szentelte az életét. Micsoda emancipációs törekvés!

Ruhaviseleten túl mesélte a hölgy, hogyan éltek akkoriban(olyan érdekességekről is, mikor, milyen körülmények között "látogatta" a férj az ifjú feleséget:), miért raktak szalmát a lány stafírungos ládájába(sokgyerekes lányos családnál a jól megrakott  hozományos szekrény a vagyoni helyzetre utalt).Berendezettek egy korabeli döngölt földes házat, én még emlékszem, hogy Mama testvérénél jól megrakott ágyban aludtam, Zoli arra, hogy őt teknőben fürdették.
Nekem nagyon tetszenek a hímzett, virágos, színes ruhák(gyerekek, lányok, asszonyok, özvegyek különböző ruhákban jártak), olvastam arról a hölgyről, aki ezeket a mintákat újra divatba hozza(Nagy Ervin színész volt felesége), sajnos elég drágák.

Mezőgazdasági Gépmúzeum, Mezőkövesd

Akit nem érdekelnek a mezőgazdasági gépek, a régi használati tárgyak, annak is szívből ajánlom, hogy nézze meg ezt az egyedülálló gépparkot, óriási élmény volt!

A tulajdonos lassan 90 éves bácsi, felüdülés volt hallgatni a körbevezetését, mesélt a családjáról(a falon a családja), gyerekkoráról, háborúról, az oroszokról annyi mindent megélt.Élő történelem, tudását, tapasztalatát könyvben is leírta(előttünk vették meg).

Zoli segítségével és egy kis benzinnel beindítottak két 1919 körüli gépet, pöfékelt, működött.

Nem semmi, hogy mennyit haladt a technika, ma már hibrid kocsikkal járunk. Mindent ki lehet próbálni, fel lehet ülni a traktorokra, meg lehet a harangot kongatni a bejáratnál. Minden ott lévő tárgy egy magángyűjtemény része.

Így sokkal közelebb érezhetjük a kort, megismerhetjük az elődeink életmódját, használati tárgyait. A fiúknak is nagyon tetszett!

Itt is láttunk kézzel festett bútorokat, azokat is János bácsi festette. Szépen rendben tartott szabadtéri múzeum, a jegyeladó hölgy is nagyon kedves volt!Az egész délelőttöt ott töltöttük és a gyerekek még maradtak volna.

Mezőkövesd, Zsóry-fürdő

Gyerekként többször elvitt minket Mama Zsóryba(csak így hívtuk), Szécsényhez talán az van a legközelebb és van gyógyvíz, ami Mamának fontos. Szép emlékek fűződnek a strandhoz, gondoltam, kérek egy árajánlatot a hosszú hétvégére és ha elfogadható, akkor megmutatom a fiúknak is:)Egy kis nosztalgia. Minél idősebb az ember(vagy legalábbis nálam így van), felértékelődnek bizonyos helyszínek, fontos, hogy meséljek róla, megmutassam a gyerekeknek. Ilyen pl. Piliscsaba is, ahol nemrég jártunk, de szomorúan tapasztaltam, hogy olyan az egyetem, mint egy szellemváros és a gyönyörű Makovecz tervezte épületek pedig az enyészeté, pedig egy kuriózum(minden szempontból:)
Vakáció zárásnak tökéletes, tényleg szuper nyarunk volt/van.

Találtam is egy szállást, félpanzióval, benti medencével, a kiküldött árajánlat belefért a keretbe. Közel a fürdőhöz bemegyünk a szállodába, mondom a nevem a recepción és közlik, hogy nincs foglalás. Emailben visszajeleztek, következő lépés, email keresése. A recepciósnak nagy kő esett le a szívéről(teltházasok voltak), amikor közölte, hogy egy másik hotelbe foglaltam, az emailt író hölgy nem dolgozik náluk.
A szállásunk felejthető, nem érte meg az árát, négycsillagosnak hirdetik, de jószívvel is csak a kettőt érdemli. Borzasztó rossz(zsíros, sós, mirelit)ételeket kínáltak, papírvékony falak, kilyukadt matrac, máló vakolat. Ezen kb. 10 percig akadtunk fent, optimista emberek vagyunk , mindenből kihozzuk a maximumot(főleg én), vallom, hogy minden csak hozzáállás kérdése és egyébként is szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk nyaralni.

Kirándulós, aktív család vagyunk, a fiúk ebéd utáni alvásidejét töltöttük a szállodában és első nap az ottani medencét használtuk. (1 medence+1 jakuzzi, a medencénél a lépcső konkrétan életveszélyesen inogott)

Fő a biztonság:)

Csendes, nyugodt kis település Mezőkövesd, a fürdő környékén minden este nagyokat sétáltunk. Több a lengyel és a cseh turista, mint a magyar, főleg nyugdíjasok ismerik a helyet. Néhány ismerősnek mondtam, hogy hova megyünk és volt, aki visszakérdezett: Csórifürdő?Nem is hallottam róla.
A fürdőbe a családi belépő olcsóbb, mint a fővárosban, de a csúszdákhoz(kinti, benti)külön jegyet kell váltani, ahogy az uszodába is. Rengeteg , hatalmas fa van a területén, amik árnyékot adnak, aznap, amikor mi ott voltunk 34 fokot mutatott a hőmérő, sokan voltak, de úgy vagyok vele, hogy egy nyár egy strand nap.
 Vince ebéd utáni alvása kimaradt(egy cseppet sem pihent, ami valahol érthető), emiatt műsorozott a büfénél egy sort. Hisztizett, de úgy, hogy nem bírtunk vele(a 3 főre rendelt fatányérost kisajátította és úgy gondolta, hogy ő nem ad belőle másnak, nem szedhet senki a tálról). Minden kipróbálható medencét leteszteltünk, kivéve a melegvízeseket. Minden órában ott álltunk a hullámnál, az élménymedencénél csúszdázott Kende az apjával, Vince félt. A mosdókat folyamatosan tisztitották, szelektív kukák voltak, finomat ebédeltünk. 3-10 éves korosztálynak van egy medencéje, ahová a szülők nem mehetnek be(jogosan), az egyáltalán nem érdekelte őket, dedósnak tartották. Párakapu és a zuhany Vincének különösen tetszett, ott is megtalálta azt, amit lehet csűrni, csavarni.

Érdekes volt látni, hogy mennyi az extrém túlsúlyos, nagyon durva!Szinte minden második ember!(Rajtam is van kb. 15 kg felesleg), sajnos sok olyan felnőttet/gyereket láttam, aki totyogva ment a hasa és a mamut lábai miatt.

Kendeszáj

Utazunk az autóban, a klímát óvatosan használjuk.
Kende megizzad. "Olyan lett a fenekemen a ruha, mint a slime!"

Vinceszáj

Évente kétszer-háromszor elviszem a két darab szőnyegünket a tisztítóba.
Vince feltekeri, beteszi az autóba.
Bekanyarodok a gyárterületre és azt mondja: "Anya, de jó helyre hoztál!!"
Kende értetlenül néz rá és kérdezi, hogy mi a jó ebben???
Hát, itt mindenki DOLGOZIK!

Nyári kedvencek

:)

A két rosszcsont

Házassági évfordulónk is volt

Kendus és a kötelezők

Kendéék már tavaly is kaptak kötelező feladatot nyárra, akkor még olvasmány nem szerepelt a listán.
Vakáció nevű foglalkoztató újsághoz hasonlót kellett kitölteni, idén nyáron ennek a másodikos részét, kb. 80%-ban van kész(a legtöbb megoldás hátul megtalálható és erre a nyolc éves is rájött:), kihagyta a legkedvesebb nyári emlékem rajzolását, várt vele a nyaralásig, azóta azzal ráz le, hogy ő nem tud és nem is szeret rajzolni.
Kötelező olvasmány Tersánszky Józsi Jenő Misi Mókus kalandjai. A könyv elolvasása után a legkedvesebb öt fejezetből kell egy rövid összegzést írni, rajzolni hozzá és kitalálni egy-egy új fejezetcímet. 6 oldal van a könyvből, Kendus szerint unalmas, nyögvenyelősen megy neki. Ma nálunk volt az osztálytársa, aki elmondta, hogy ő már ezeket letudta. Motiválta vele Kendét, mert még lefekvés előtt is olvasott.
Jövő héten 20.-a utána mindig felgyorsulnak az események. Új tornacipőt kapott, az írószerek listája rövid. Eddig minden évben kaptunk egy A4-es lapot beszerzendő tételekről, most meg 10 csíkos, 3 kockás, 1 szótár és 1 kottafüzet kell megvenni, de lehet, hogy még várok vele, tavaly kaptak egy nagy füzetcsomagot az önkormányzattól, minden kerületben tanuló kisdiák. Nem emlékszem pontosan hány darabot tartalmazott, de még most is van belőle 1-2 üres a fiókban. Tavalyról maradt csomagolópapír is, átlátszó fóliából is találtam. Technika dobozban kell még néhány dolgot pótolni, köpeny kötelező, abból veszek és a tornaruha is iskolai, abból is, hogy legyen váltás.
Szeretne egy gurulós-hátizsákot. Örülnék, ha negyedikben is jó lenne az elsős iskolatáska. Semmi baja nincs, egy vagyon volt. Így utólag azt gondolom, hogy lehetne nagyobb, mert annyi füzetet, könyvet cipel, hogy gyakran be se tudjuk zárni. Vincénél erre is figyelni fogok.
Tartalmas, szép, aktív nyarunk van, mindenkinek hasonló jót kívánok!Nehéz lesz visszaszokni a taposómalomba.

Betegnek lenni nyáron?

Vince szülinapi buliján kezdődött az egész és nagyjából, több, mint 1 hete tart. Kende akkor belázasodott, három napig a váltott hatóanyagú lázcsillapítókat kapta, egyszer olyan magas volt, hogy még kúpot is alkalmaztam.
A láz mellé egy-két köhintés jelentkezett, mindenesetre elvittem a doktornénihez. Csodálkoztunk, még soha nem tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül nincs más várakozó beteg. Kapott Cataflamot, ami hiánycikk és antibiotikumot is (Zinnat, amit rendelésre kaptunk meg), torokgyulladást állapított meg a háziorvos. Aztán jött a durva, mélyről jövő köhögés. Szegénykém, pihenni is alig tud/ott a krahácsolástól, folyamatosan jött a köhögési inger, napszaktól függetlenül. A sok lerakódott trutyi felszínre tört, aminek mindig örülni kell:), három napja annyira köhög, hogy hány.
Jókedve van, a hangulata kiváló. Ma újra jelentkeztünk a háziorvosnál, tegnap minden étkezés után visszaköszönt az étel. Új cseppet kapott az inhalátorba(eddig Salvus vízet használtam), torokcukorka, mentolos mellkas kenőcs, bejött a képbe a Cetirizin is, amit allergiára használok.
Szombaton délelőtt áthívta a barátja játszani, de már hajnalban ébredt a köhögés miatt. Reggel 8-ig mindent bevetett, csak, hogy mehessen, már nagyon várta. Zoli átvitte őt, a barát anyukája is orvos, megvizsgálgatta, megnézte, de ő sem látott semmi különöset.Egy kis mozgás után erőteljesen fokozódik a köhögés.
Sajnálom őt, itt a jó idő, nem medencézhet, helyette kímélő "életmódot"folytat, pihenés, pihenés, pihenés.

Szülinapi bulis

Hét közepén hazajöttünk, a hosszú autóút arra is jó volt, hogy körbeírjak néhány barátnak, mit szólnának a vasárnap délutáni születésnapi bulihoz. Tavaly olyan időpontot választottunk, ami több gyereknek nem volt megfelelő(nyári születésűek emiatt hátrányban). Végül egy ovistárs jelezte, hogy ők nyaralnak. Szülőmentes bulit gondoltam(mindenkinek jó, ha kap egy kis szabadidőt), végül úgy alakult, hogy a szomszédlány anyukáján kivül mindenki itt maradt, ennek is örültem, mert tudtam azért csacsogni velük.

Terasz

Vince nagyon-nagyon boldog volt, annyira felizgatta magát, hogy mire eljött a délután és minden vendég megérkezett, leeresztett, bejött a szobába és megkereste a telefonját. KIK-ben szuper party kellékeket lehet beszerezni, közösen terveztük a dekorációt. Kora reggel már az apjával együtt girlandokat tettünk ki a teraszra, lufit fújtam, asztalt díszítettünk. Egyszerű csokitortát kért és kapott az ünnepelt, kicsit szétfolyt, arra a néhány órára nem hűtöttük(teljesen kiment a fejünkből), de ez az ízén nem változtatott. Mindenkinek bejött, két anyukának továbbítottam a cukrász elérhetőségét.
Készültem játékokkal, a fiúkat egyáltalán nem érdekelte. Ha van az udvaron két kis focikapu és egy labda, akkor számukra megszűnik a külvilág. Kende különösen örült annak, hogy van partnere ebben. Vincét egyáltalán nem érdekli a foci, most kijelentette, hogy meg akart tanulni úszni és a kezdő lépéseket már megtették Zolival, jártak uszodában és mennek nyílt napra, talán beiratkozni egy tanfolyamra. Kende aznapra belázasodott, nehezen viselte(38,5)azt mondtam, hogy menjen be a szobájába és dőljön le egy 20 percre. Sajnáltam szegénykét, vendégeink vannak és őt bezavarom a szobába. Azóta a láz elmúlt, de a makacs köhögés maradt.
Viszonylag nagy az udvarunk, egyik részén térkő(ott lehet focizni), másik része kavicsos és van egy kis előkert. Bújócskához ideális, két tesó bebújt az aranyeső bokorba, jól álcázták magukat, mert nem vettem észre őket.

Tornapályát rajzoltam, a vége a futás(3 kör, szigorúan a málnabokrokig), tetszett a gyerekeknek. Sütöttem fűszeres krumplit, különböző mártogatósokkal, almás kelt tekercseket, rendeltünk pizzát és szülinap alkalmából vettünk chipseket(nem szoktunk). Felavattuk az új darts táblát, Vince buborékfújó készletét.
A bejárati ajtóra csináltam egy kis ismertetőt Vincéről,

A legkisebb vendégünk

Lufik nem sokáig bírták

számokra felírtam, hogy miket szeret enni, játszani, kik a barátai, milyen zenét szeret, stb.

Plitvicénél zártuk a körutat

Körutazásunk záró része a Plitvicei tavak és környéke lett. Turisták legtöbbje elmegy Plitvicéig, talán Rastoke-ig, onnan haza, pedig érdemes a tágabb vidéket is bejárni.
Plitvice nálam bakancslistás(volt), káprázatos színeivel, gyönyörű táj, elképesztő milyen természeti adottságokkal rendelkezik. Kristálytiszta a víz, teljesen lelátni az aljáig. Négyösszkerekes(Zolitól tanultam)hiperszuper buszokkal (olyan, mint a Jurassic Parkba)mentünk le a vízesésig(csak azzal lehet), előtte nyitás után megvettük a belépőnket, ami borsos árú. Lehet kétnapos kedvezményes jegyet is váltani, minden napra más programot szerveztem és meg kellett gondolnunk, hogy mire költünk.
Hömpölyög a tömeg, gondolom nem csak a kiemelt időszakban, ez már délutánra nagyon zavart. Több helyen azért állt a sor(mindenhol sor van), mert selfit készítettek. Több túra közül lehet választani, mi a leghosszabbat 6-8 km szavaztunk, a fiúk nagyon jól bírták. Szorosan fogtuk a kezüket, Vince vakmerő, Kende elbambul, egyes szakaszokon nincs korlát, csak pallókon kell keresztülmenni. Délben hajóval átmentünk a másik oldalra, ettünk egy fagyit, szendvicset ebédeltünk és mentünk egy másik szakaszra hajózni. Itt Vince bealudt az ölembe, még nem bírja ki alvás nélkül a napot, 1 éve van, hogy megerősödjön ebben. Sokan hitetlenkednek, de Kende még most is alszik ebéd után, így szoktattam őket, másrészt kifárasztom őket délelőtt:)
A tavak környékén van a "medvés"kemping, ott láttunk lombkorona házakat és modern, épített sátrat(belógtunk a kempingbe), kivülről is nagyon ígéretesnek tűnt(jurták, strandröplabda pálya, medencék, játszóterek, külön gyerek mosdók, programok stb.), kulturált kemping(jobban hasonlít egy sokcsillagos szállodára, mint a balatoni kempingekhez)Ottlétünk alatt kétszer étkeztünk a kemping éttermébe, a magyar éttermek árai fölött vannak és hát...nekünk nem jött be. Egyik alkalommal nagy összegről hozták ki a számlát(mi két adagot rendeltünk és ettük négyen, elveszítettük a költőpénzt....), átnéztem, szóltam a pincérnek, hozta a mi számlánkat, de a "sorry"nem hangzott el a szájából. Egy másik eset: beültünk, rajtunk kívül egy asztalnál vannak, de 20 perc múlva sem jön a pincér, ott sertepertél körülöttünk, de nem hoz étlapot. Hangos nevetésem után, aztán odajött:)
Emlékezetes, hogy a salátához kértem kenyeret és legalább 1 hetes(!), egy kis részen megcsócsált 2 szeletet hoztak ki. Nem a vendéglátás/gasztronómia fellegvára.
Vendéglátónk ajánlott egy helyet, ahol 1900-as évekbeli házak maradtak fent, megkerestük, érdemes volt, kb. 1 óra autóval a tavaktól. Vízmalom, várrom és természetesen vízesés.Cölöpökön állnak a megmaradt házak.
A környékre jellemző, hogy a délszláv háborúból nehezen álltak talpra. Ahol laktunk(Korenyica)több golyónyomos házat láttunk, elhagyatott szellemfalvakat. A házakból elmenekültek, ablakok nyitva, a függöny kilóg az utcára, üvegek betörve. Játszóteret nem találtunk, rendezett parkot sem.
Szupermarketben az árak drágábbak, mint nálunk és a csapvíznek utóíze volt, emiatt folyadékra sokat költöttünk. Minden sarkon traffipax vagy igazoltatás, tartottunk, hogy megállítanak, Zoli mondta, hogy vmilyen zöld papírunk nincs és nemzetközi jogsija sincs. Szerencsére megúsztuk.
Vendéglátónk családi vállalkozásban ad ki szobákat, kávézót üzemeltet és kecskéket is tartanak, mézet is készítenek. Egyik reggel mondta, hogy a kávézóba menjünk reggelizni, ő is isteni reggelikkel kényeztetett minket .Látom, hogy több helyi betér, isznak egy kupicával majd kocsiba ülnek. Talán náluk ez megengedett(nincs zéró tolerancia).
Itt lezárult a nyaralásunk. Minden várakozásunkat felülmúlta, a vártnál sokkal, de sokkal jobban sikerült. Bármikor visszamennék!

Korenica, Plitvicei tavak

Érdemes elmenni!

Tesók

Régi falu

A kép magáért beszél

Itt minden tiszta, rendezett

Szorosan fogtuk a gyerekek kezét

Kristálytiszta a víz

Plitvice előszobája

Rastoke

A látvánnyal nem lehet betelni. Vízesés amerre a szem ellát

Amiért emlékezetes lesz a nyaralásunk

Velünk mindig történik valami. Tényleg, csupa kaland az életünk.

1. A harmadik napon Zoli elveszítette a költőpénzünket(a bankkártyán lévő vésztartalékhoz nyúltunk, benne felvetődött, hogy jöjjünk haza. Visszaemlékezett, hogy melyik helyszínen lehetett, visszamentünk, de senki nem látott semmit)Elmentünk egy lottózóba, de a kaparóson csak a sorsjegy árát nyertük vissza.
2. Kende a kalandparkban végigcsinálta a kamaszoknak kialakított részt. A karabínert lábbujjhegyen érte el.
3. Életünkben olyan rossz pizzát nem ettünk, mint a Plitvicei tavaknál. A dobozból is csöpögött az olaj. Rejtély miért csomagoltattuk el...
4. Láttunk lombkorona házakat. Kiköpött olyat, mint, amilyet a Travel-en nézzünk. Kipórbálnánk!
5. Vince szerelmes lett. 10 éves kislány(kor nem számít), a helyszín Tribunj és a tulaj lánya. Vince az első bemutatkozó nap után kereste, pózolt neki, nem evett..
6. Az egyik szállásunk teljesen mást nyújtott, mint, amit a Booking-on láttunk. Konyha nélküli, babaágyas. Nem reklamáltunk, kihoztuk a helyzetből a legjobbat. A három fiú aludt a franciaágyon, én az ifjúsági ágyon. Vendéglátónk isteni reggelikkel kárpótolt.
7. Kabócák soha nem alszanak. Egy idő után hozzá lehet szokni az állandó hangversenyükhöz.
8. Szlovéniában a cseppkőbarlangnál minden a gőte körül forog, hiába fizettünk be a "gőteházba"mi semmit nem láttunk.
9. A szlovén krémes háromszor akkora, mint a miénk(nekem finomabb is), elég egyet kérni, családi adagot kapunk.
10. Elmentünk olyan helyekre, amik a turisták körében nem ismertek(szinte a helyi alkeszokon és a munkanélkülieken kivül más emberrel nem találkoztunk), utánunk jött egy rendőr és egy fiatal is, hogy mi mit keresünk a faluban....a legkisebb faluban is működik traffipax.

Horvátországban

Szlovéniai túrázásunk után egy pihentetőbb-kevésbé aktív és mozgalmas-1 hetet terveztünk a tengernél. Tribunjról még soha nem hallottam előtte. Év közben egy hírlevelet kaptam, ami kedvezményes nyaralást kínált egy családi táborban. Annyiban volt ez tábor, hogy, aki akarta lakhatott faházakban, lakókocsiban, 3szori közös étkezés, programokkal gazdagított helyszínt nyújtott a családi vállalkozás. Kényelmesek vagyunk(elég öregek), klímával felszerelt apartmant kértünk, ami a hőségriadóban a 33 fokban jól is jött. Az egész hely olyan "nagycsaládos"hangulatú. Vajdasági magyarokkal töltöttük el az étkezéseket, nagyon sokat nevettünk, meséltek magukról, Szerbiáról(volt, aki Bécsben vendégmunkás, ő az ottani életéről), napi háromszor kaptunk bőséges, magyaros, finom ételeket, mindig repetáztunk(erre is volt lehetőség). A hét alatt 3 szülinapost köszöntöttünk(kettőt ott ismertünk meg)olyan megható érzés volt, hogy olyan emberek énekeltek Vincének(ajándékoztak), játékra hívtak, akik előtte idegenek voltak. Egy nap kínzó fogfájással ébredtem, vérzett több helyen az ínyem. Felkészültem gyógyszerekkel, még Glykosepttel is, az új ismerősöktől pálinkát kaptam gyógyírnak(persze elmondták, hogy sajnálják, hogy nem nyelem le, csak öblögetek)
A tengert a fiúk egy pillanat alatt megszerették, szinte alig lehetett kihúzni őket a vízből. A víz hőfoka számunkra(felnőtteknek)jéghideg volt, a gyerekek kedvéért mindent megtesz a szülő, fogakat összeszorítva szántuk rá magunkat-szigorúan felváltva-,hogy bemerészkedünk az Adriába. Kristálytiszta a víz, láttunk süniket, rákokat és halakat:)10 éve nem voltunk közösen tengernél, eddig házfelújításban gondolkodtunk. Ami nagyon zavart, hogy a part rettentő koszos és sem a turistákban(tisztelet a kivételnek), sem a helyiekben nincs igény arra, hogy rendezett legyen a környezet. Pl. letettük a sátrunkat, de nem találtunk olyan szakaszt, ahol ne legyen eldobott csikk. Dohányzókkal voltunk körülvéve, erre nincs külön kijelölt hely. Egy darab szemetest találtunk, ami 9-kor már tele volt, az emberek simán mellé dobták a hulladékot. Toi-toi wcből 1 darabot találtunk, Zoli mesélte, hogy az egyik okos embertársunk beledobott a wc-be egy közepes méretű halat:(
Vodice-ről menetrendszerinti hajóval kirándulni indultunk, 35 perces hajóútra fizettünk be(félek a hajókon,megfordult a fejemben, hogy a fiúk mentőmellényét beteszem, de Zoli lebeszélt)utólag jobban megnéztük a hajót és hát....nem túl biztató volt, amit láttunk. Csupa rozsda, ezer éves. Tény, ez volt a legolcsóbb megoldás. Egy a táborban megismert 4 gyerekes családdal kooperálva kirándultunk. A szigeten megkerestük a majdnem Michlein csillagos éttermet(Tripadvisoron szuper kritikákat kapott), de idő szűke miatt nem ültünk be. Az ottani étlapon lévő árak középkategóriások, étterembe nem ültünk be(horror árak vannak és nem a gasztronómia csúcspontja, már amit láttunk), egyébként is 3szori étkezésben részesültünk. Palacsintáztunk és fagyiztunk. Cukrászdát kerestünk, de nem találtunk. Piacon vásároltuk a legédesebb(legdrágább)görögdinnyét, idén ott ettem eddig igazán finom, mézédes, magszegény dinnyét.
Odaérkezésünkkor tartották a halászok éjszakáját(ingyen lehetett hajózni)fesztivál hangulat uralkodott a faluban, mindenki nyugisan sétált, beszélgetett, evett-ivott.
Vincére elképesztő hatással volt a tenger és a sós levegő. Reggel 7.30-ig aludt, délután 14-től 17-ig és este 21.30-tól ismét.
Esténként dübörgött a falu, beindult a kis vidámpark, amit nem hagytunk ki, nagyokat sétáltunk, igazán feltöltődtünk.

Tribunj

Vodice

Szigetek

Búvárkodásra felkészülni!

Falu főterén

Mediterrán hangulat

Bementünk egy horvát  nyelvű misére

Életük első tengerélménye

Hajókiránduláson készült

Palacsintázóból többet is kipróbáltunk

Kilátás

Központ

Imádták

Adria

Vince 6 éves lett!

Csokifagyi minden mennyiségben

Horvátországban ünnepeltük a születésnapját, egy családi táborban töltöttünk el egy hetet. 

Közvetlen, mosolygós, barátságos nagyfiú. Még megvan a nyakánál a babaillat, de nincsenek göndör fürtök. Imádja, ha masszírozzák a talpát és simogatom a vádliját. Nagyon szorgalmas, állandóan tevékenykedik, segít a házimunkában, Zolinak szerelni, mindezt magától. Akaratos, ha valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzelte, akkor ordít és üt, nem egy alkalmazkodó típus. Édesszájú, a csoki még mindig coki. Imádja a zenét, az az elképzelése, hogy ő olyan iskolába fog járni, ahol van hip-hop és megtanul zongorázni+gitározni. Szerepjátékok helyett inkább ragaszt, vág, színez. Önálló, elkészít egy(egyszerű) reggelit magának. Inkább lányokkal barátkozik, mióta megtanult biciklizni, azóta szinte mindennap teker. Erős, izmos, nagyon jól bírja a túrázást, mászókázást, a víztől továbbra is ódzkodik. Fekete Péter, memory , Solo és az állatos dobble, puzzlek is bejöttek a képbe, a "pénzes"társasjátékoknál nem tartja be a szabályt. Nyári szünet alatt rendeződtek a hisztik, sokat alszik ebéd után és kipihenten ébred. 

Szlovéniában az tetszett a legjobban

Mindegyikünket megfogott, biztosan vissza fogunk majd egyszer menni, már a hegyek látványa feltölt minket(és olcsóbb, mint a hazai wellness vagy a Balaton)
 Rengeteg helyszínt, érdekességet írtam fel, amit látni szeretnék majd(az utazásokra mindig előre felkészülök, olvasok, infókat gyűjtök. A cseppkőbarlangnál segítettem egy magyar családapának jegyet venni, még sorban állás közben megkérdezte, hogy mi már többször jártunk ott?)
A bookingon foglalt szállásunk reggeli tartalmazott(mi meg bélpoklosak vagyunk:)és kértünk ott a helyszínen vacsorát is. Jana és kedves családja óriási gazdaságot vezet,, már a pontos számra nem emlékszem, hány hektár, de amíg a szemünk ellátott azt a területet a család tartja karban. És nem is akárhogyan, még a meredek hegyen is vágták a füvet, mindenhol tisztaság, a levegőt harapni lehet. A gazdasszony abból főzött, amit megtermelt. Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, pedig egyikünk sem rajong a salátalevesért, de az ott isteni finom volt!19 körül lett készen a vacsi és a fiúk 6-tól már sertepertéltek a konyhában. Nyitottak, közvetlenek voltak felénk, pl. behívták a fiúkat játszani a nappaliba, segítettem az étkezések után elpakolni, előkészülni, mintha ezer éve ismernénk egymást. 1 nap után otthonosan mozogtam. Több napig egy belga család is a szomszédunk volt, ők már évek óta visszajáró vendégek, velük is sokat beszélgettem esténként, utolsó nap még búcsúzkodtak tőlünk.
Szerencsénk volt az idővel, egy éjjel vihar tombolt, félelmetesnek tűnt a szobából, mellettünk fenyvesek, elment az áram, villámlott, dörgött, kicsit úgy éreztem, mintha az épület is beleremegett volna. Reggel azt mondták , hogy ez teljesen normális. Délre már felmelegedett a medence vize annyira, hogy fürödni lehetett benne. A gyerekeknek mindig volt társaságuk. Két unoka lakott a házban, adtak tippeket, ötleteket arra vonatkozóan, hogy merre kiránduljunk, ami kevésbé ismert a turisták számára(pl. Bled helyett Blegosra menjünk)Postojnska cseppkőbarlangoz terveztünk egy teljes napot menni, kihagyhatatlan. Tény, hogy annyian voltak délelőtt, hogy hömpölygött a tömeg. Megéri, egyszer látni kell!A fiúk várakozáson felül teljesítettek, nem volt probléma az egész napos menetellel.
Nem igazán erős az angolom, de a tulajdonosok(kb. 65 évesek )választékosan, gördülékenyen kommunikáltak. Síelők számára ismerős helyeken kirándultunk(mi nem síelünk), már a hegre vezető(odavezető)úton berezeltünk. Tűkanyarok(Zolitól tanultam a kifejezést), egy sávos betonút, szerpentinek, lehúzódni nem tudsz az útról, mert melletted a szakadék, szalagkorlát nincs, ezért ahová lehetett gyalog mentünk:)Ehhez kaptunk sétabotokat.
Minden reggel azzal kezdtek, hogy megnézték a macskákat, teheneket és előfordult, hogy az egér tetemet is. Este pedig sétával zártuk a napot.