Március 15

Zoli délelőtt kint volt a Nemzeti Múzeumnál, délután pedig közösen felmentünk a Várba.

Nem számított, hogy lógott az eső lába és fújt a szél, kell a mozgás és az egészségügyi séta:)

A Hadtörténeti Múzeumba mentünk először, 18-ig írták a neten a programokat, de 17-kor közölte a néni, hogy már nem lehet zászlót készíteni(a prototípust nem adja, szüksége van még rá) Kolléganője, sokkal kedvesebb, gyerekbarát és rugalmasabb volt. Mikor odamentünk hozzá(hozzá tartozott a csákókészítés)elmondta, hogy mi vagyunk az utolsók. Leülni csak egy gyerek tudott, Kendével mi visszamentünk a Tabán történetét megnézni. Kende kárpótlásul megkapta a kiállított legszebb fekete bolyhos csákót.

Nem volt tömeg, rég voltam a Hadtörténetibe, most feltűnt, hogy ráférne egy felújítás(pl. mosdókhoz szerintem a 80-as évek óta nem nyúltak), a legtöbb részlegen van olyan, amit kipróbálhat a gyerek. A középkori hajózást úgy mutatják be, hogy pl egy egy karon keresztül mozgathatóak a hajók vagy sok helyen már digitális tábla van(az én gyerekeim ott leragadnak), megnéztük, hogy a lakóhelyünkön hol végeztek ásatásokat, hol voltak pl. temetők. A múzeum egyházi tárgyai Kendét lenyűgözték(a hónapban kapott egy hármast hittanból:(és a javítódolgozatot nem akart írni, pedig lett volna rá lehetősége). Legtöbb időt az avar korabeli résznél töltöttünk(engem legkevésbé érdekel), de itt még Vinci is jött a lábán.

Korabeli ruhákba vonultak fel férfiak, nők.
Vincivel nem könnyű, nagyon akaratos és hisztis.

Ha ő bevesz valamit a fejébe, abból nem enged. Pl. ő kézműveskedni akart, nem értette meg, hogy előbb megnézzük a kiállítást és utána megyünk, együtt!Nem, ő nem!

Ordított, kiabált, belém rúgott. Aztán meglátta a kávézót, neki ice tea KELL!Ő éhes!Nem kapta meg azt, amit akart, na ott jött az a típusú hiszti, amikor vörös a feje... (Úgy jöttünk el, hogy evett itthon, vittünk magunkkal szendvicset, gyümölcsöt, vizet)

Még jó, hogy a vár tele volt rendőrrel, tőlünk valamiért tart.
Végül a szemerkélő esőben futottak egy nagyot.