Vince kedden kezdte az ovit. Logisztikailag rendesen kihívást jelentett a hétfői és a múlt heti felügyeletük két dolgozó szülő mellett. 5 hétre bezár az ovi és szemrebbenés nélkül a hétfőt kiírták nevelés nélküli munkanapnak. Jajj. Ezt úgy oldottuk meg, hogy az öcsém hétfőn nem dolgozott, én 12.30-re hazajöttem. Kendére vigyázott Erika, néhány órát szomszédolt és egyszer kb. 1,5 órát egyedül volt itthon(az utóbbinak örült talán a legjobban, tévé, telefon, kaja, ice tea), azóta is mondogatja, hogy őt nyugodtan itthon lehet hagyni.
Az oviban ismét lecserélődött majdnem a teljes gárda. Hiába veszi Vinci látszólag könnyen ezeket az akadályokat, engem baromira zavar. Sokadik óvónénihez, dadushoz kell hozzászoknia. Rontja a helyzetet, az állandó helyszínváltás is. Második szeptembere és harmadik helyre költözik a csoport.
Speciális helyzetét-beszédhiba-mindig felvázolom az illetékes személyeknek. Ezen a héten még csak a bemutatkozásig jutottam el velük.
Kendétől mindenki azt kérdezi, hogy várja-e az iskolakezdést. Ettől ő teljesen frusztrált. Nem tudja, hogy mit mondjon, így attól függ, hogy ki a kérdező válaszol nemmel és igennel. Számolja a napokat.
Pénteken elmegyünk az évnyitóra, remélem hármasban. Aztán olyan jó lenne, ha felkísérhetném a terembe, meghúznám magam hátul. Délután dolgozom.(Múlt hét pénteken szabadságot kértem és az évnyitó délelőttjére is)Délutánonként, amikor megyünk Vinciért az oviba, előre rohan, mászókázik és alig tudom elhívni, ott akar maradni.
A könyv, füzet bekötése a mai projekt. Áthozom Damit játszani, lefoglalják egymást, közben végzem a dolgom.
Azzal biztatom őt, hogy egy kedves, mosolygós, barátságos tanítónéni kezébe kerül, aki megtanítja a nagy varázslatra: olvasni, számolni, írni. Nyáron már ő fogja nekünk az esti mesét felolvasni.
Közben beíratkoztunk úszásra, heti két alkalom helyett egyre. Így kellett lennie: mire odaértünk az usziba, betelt a kezdő, heti kettes csoport Á. bácsinál. A nyári remeklése alapján tanácsolták a haladó csoportot, ezt elfogadtuk. Péntek délutánonként irány az uszoda!
(Közben jár az agyunk: az angolt nem szabadna veszni hagyni és ott van a zeneiskola is....)
Hú, azért ez a logisztikázás nem lehet egyszerű, engem gyakorlatilag ez tántorít el bármitől is, nem tudom hogyan tudnánk megoldani vagy csak olyasvalakivel, akinek fizetünk, de az meg azért elég húzós lenne, nem érné meg dolgozni járni, a hirtelen helyzetekről nem is beszélve, szóval minden elismerésem, nagyon nem egyszerű ez...
VálaszTörlésAz ovit teljesen megértem, nálunk is ugyanez a helyzet, annyi kivétellel, hogy Julcsi nénink az egyetlen állandó, de mindenki más cserélődik, a negyedik évét kezdi itt Toma és mind a négyszer mindenki változott év elején...
Nem fogod elhinni, de mi is az erzsébeti uszodába készültünk úszni :)... Mátéval évekig oda jártunk, gyakorlatilag ott tanult meg úszni. Viszont az ovis kis barátnője Tomának ide Csepelre a Katona iskolába szeretne menni, így valószínűleg megyünk vele, hogy együtt lehessenek, de mivel mi ott még soha nem úsztunk nem tudom milyen, szóval ha nem jön be megyünk hozzátok és minden bizonnyal péntek délutánra :) .
Szorítok nektek Kendével az iskolakezdéshez, emlékszem milyen gyomorgörcsös dolog ez gyereknek és szülőnek egyaránt, jövőre meg ráadásul mi is újraélhetjük :) (Máté anno egyáltalán nem várta a sulit, pedig két barátja vele ment, viszont nagyon jól érezte magát végig alsóban, sőt még most is, csak elmondása szerint ne kéne annyit tanulni, ami igaz is sajnos)... Bár szerintem Kendus biztos nagyon ügyesen veszi majd a dolgokat, kívánom neki, hogy jól érezze ott magát :)!!!
Vidám tanévet az egész családnak!!!!! :)
VálaszTörlésPopianyu
Köszönjük, hasonló jókat kívánunk mi is!
VálaszTörlésVivi!
VálaszTörlésHa mégis Erzsébetre jöttök úszni, akkor biztos fogunk találkozni!
Finom az uszoda büféjében a latte:)