Nemzetiségi nap

Hét elején kint volt az ovis faliújságon egy részletes tájékoztató a szombati nemzetiségi napról.
Az ovis csoportból sokan eljöttek(furcsa volt , hogy két szót sem váltottunk az ovis szülőkkel), mi is feliratkoztunk: 1 gyerek+1 felnőtt részvételét jeleztem, a rendezvény kezdési ideje belelógott az ebéd utáni alvásidőben(ami Kendusnál hol van, hol nincs, de a pihenés mindenkinek jár)
Végül mindannyian elmentünk, sőt a német nemzetiségi sátornál kóstolhatták a járókelők az én linzerem is.
 Kérték az oviban, hogy aki tud, az járuljon a bulihoz 1-2-3-4-5 tepsi linzerrel. Úgy voltam vele, hogy újak vagyunk, linzert még soha nem sütöttem, de nem lehet nagy kunszt.(itt már nem mosom le magamról a buzgó anyuka címet), 1 tepsit sütöttem.
Nem lett német tájjellegű, mert nem tudom, hogy milyen lehet az, de az biztos, hogy finom lett, itthon teszteltük. Saját lekvárral készült, házi vajjal és szécsényi lisztből.
12.45-kor elszaladtam a sütikkel az óvónénikhez, ébredés után a fiúkkal visszamentünk.
Zoli a kerületben született,tősgyökeres, de még soha nem hallott erről a nemzetiségi rendezvényről.
Minden a kerületben és a környéken élő nemzetiség képviseltette magát, sátraikban lehetett nemzetiségi finomságokat kóstolni: szlovák, bolgár, örmény, német, roma, lengyel-ennyi jutott eszembe.
Nekünk a lengyel tánc tetszett a legjobban, az énekes-táncos fiú szívvel-lélekkel ropta és végig mosolyogtak a táncosok!Öröm volt őket nézni!
Kendus bal lábbal ébredt, egész nap durcázott, hisztizett, szemtelenül követelőzött(ő ugrálóvárazni akar, ezt vegyünk, úgy legyen, ahogy ő diktálja)sok-sok türelem kell hozzá, olyan,mint egy kamasz mini kivitelben.
Vinci az apja nyakából figyelte a műsort.