Keveri a szülinapját és a névnapját.
"Akkor,most csinálunk nekem bulit?", "Megünnepelnek az oviban is?""Most december van?"
Számolta esténként vissza a napokat, kíváncsian várta mi lesz a reggelihez odakészítve az asztalra. Nem kért különösebben semmit, de megjegyezte, hogy játéknak örülne(annak mindig)
Kapott egy mágneses golyóvezetőt(a mozdulatokkal ügyesedik a keze, kitartásra ösztönöz)
, egy Firkálós-rajzolós foglalkoztató füzetet és egy csomag focis kártyát. Vincinek mindig az kell, ami a másiknál van. Az nem jó, hogy X ideig te játszol vele, aztán cseréltek, megy a vita, balhé, verekedés(Kende húzza a rövidebbet, Vince ma jól összekarmolta a szép pofiját, úgy néz ki, mint egy indián)
Volt sírés is, mert Vinci összegyűrte az egyik focis kártyát. Ritka pillanat, amikor egyetértésben, békében játszanak egymással. Vince a dackorszak közepén, akaratos. Még nem jöttem rá, hogy mi lenne a jó taktika: fusson el a tesója elől és szóljon nekem?védje meg magát?vágjon vissza?Sokat beszélünk a testvéri szeretetről, de a mai nap az bizonyítja, hogy hiába jártatom a szám.
Békülésként Vincivel sütöttünk az ünnepeltnek kakaós muffint.
Igényli, hogy legyen olyan minőségi idő, amit kettesben töltünk. Ezt nehéz megvalósítani, ha Zoli bevállalja Vincit, akkor lehet róla szó, délután a névnapossal ketten maradtunk és olyan nagyon hálás volt ezért: többször mondta, hogy milyen finomat főztem neki(sütőtökkrém leves levesgyönggyel, legalább neki ízlett, ha már az Apjának nem)és mennyire szeret. Lerajzolt.
Csatatérhez hasonlított a szobájuk, ketten gyorsan összepakoltunk és kezdődhetett a játék: Colorino, Lotti Karotti, Fekete Péter, utána vágtunk-ragasztottunk
(Kiara küldött nekünk egy állatkertes albumot, amiből vágni, hajtogatni, ragasztani lehet az állatokat)
Vinci felavatta az új esőnadrágját,(ugrálhat a pocsolyába, mert a nadrágról lepereg a víz) szereltek az udvaron(profin cserél rendszámtáblát), sétáltak a kiserdőig és vissza.
Esti mese a Bartoló, a markoló volt.
Ezen mi is átestünk: a kicsi ütötte a nagyot, nem tudott vele békésen játszani, nem működött a felváltva játszás, és a nagy - talán ezért is? - ritkán kezdeményez közös játékot. Aztán csillapodott mindez, már majdnem megnyugodtam, és most az ovival egyidőben (biztos, hogy az is közrejátszik) újra erősödött a dackorszak és a harc is. Én is bajban voltam, mit mondjak Ákosnak, aztán volt, hogy azt mondtam, védje meg magát. Döbbenten nézett rám... Nem is képes rá igazán, bár Ábel meg elég csúnyán nyomja most ismét. Én is próbálok hatni rájuk szép szóval. Nem is tudom, mi lesz a téli időszakban, amikor többet leszünk bent.
VálaszTörlésJa, bocsánat, ezzel most nem dobtalak fel, ugye?!
Kendusnak sok boldogságot kívánok!
VálaszTörlésteide: nem dobtál fel. Olvastam nálad, hogy hasonlók a szerepek, mint nálunk. Kende nem szalad el, talán már az arcán elfordítja és sír. Néha megszorítja Vincit, de ennyi. Vinci nyomait mindig látni Kendén. Tegnap egyébként is megdőlt a verekedési rekord: amikor nem aludtak, biztos bunyó volt. Kende próbált mesét nézni, de Vinci belenyúl a gépbe, körülötte sertepertél.
VálaszTörlésEz még nálunk is előfordul, ma éppen Toma dühében, mert a bátyja rendes volt és játszott vele, valami autósat, valamin felháborodott és az egyik kisautót Máté arcába, egész pontosan az orrára vágta... Máté persze ilyenkor nem igazán tud mit kezdeni vele, mert azért ha ő megszorongatja, az igencsak tudna fájni, így ma én jól leteremtettem Tomát, aki végül tényleg őszintén megígérte, hogy nem csinál ilyet, de, hogy ez meddig fog tartani...? Egyébként boldog névnapot Kendének :) ! (Leírtam neked a csurgatott tészta receptjét külön posztban, a lángost pedig belinkeltem, remélem téged és a blogodat sem tévesztettelek el :) )
VálaszTörlés