Kincsem Park

Egy régi vágyam teljesült azzal, hogy ma délután kimentünk a Nemzetközi Lóversenyre és a Food Track showra. Évek óta(főleg szilveszterkor)mondogattam Zolinak, hogy én még soha nem voltam a lovin és kimennék, apró pénzben fogadnék, megnézném a lovakat, érezném a versenyhangulatot, az ott lévő épületekről már ne is beszéljek.

A hétvégi programról a rádióban hallottunk. Ronit is elhívtuk magunkkal,

600 ft a belépő, amelyből 400ft lehet fogadni, megéri!Jegypénztárban kaptunk egy rövid tájékoztató lapot a versenyről, a fogadásról. Öten voltunk, öten fogadtunk. Hogy milyen döntés alapján?Jól csengett a nevük:)

Zoli és én is a New Generation lóra fogadtunk, Roni Romira, a fiúk magyar lóra tették fel a pénzüket. Az utolsó métereken Romi(szlovén ló) legyőzte New Generationt, övé lett a dicsőség. Fantasztikus volt a hangulat, drukk, kommentár. Vincivel sétáltam a verseny alatt,ő aztán nem ül egy percet sem a fenekén, de időnként megálltunk és figyeltünk. Kendus a lelátón ülve csodálta végig az egészet. Élőben látni és hallani az egész versenyfutamot izgalmas!
Bejáratnál feltöltöttük a kártyánkat, amiből isteni finomat ettünk

. Színvonalas étkezőkocsikkal vonultak fel: fish and chipset és marhatálat ettünk(csak magyar alapanyagokkal dolgoznak, még a vajas zsemléjük sem hétköznapi, van benne anyag rendesen), Roni krumpliszirmából is csipegettünk.
Hazafelé útba ejtettük az állatsimogatós részt,

ha Vinin múlt volna, akkor lebontja a kerítésüket, félve de etették a kecskéket,lámát. Nemrég épült "lovas"játszótér, kicsi, minden igényt kielégít, a játékok fából készültek.

A pónilovaglásnál végig sokan álltak sorba, Kendus szeretett volna lovagolni, hisztizett is érte, 19-kor már jobbnak gondoltuk, ha kifelé megyünk és nem a lovaglásra várunk. Egyébként az ilyen jellegű lovagoltatást mindig lehúzásnak érzem.

Kijáratnál meghallgattunk egy tehetséges utcazenészt, nem volt semmi a fickó: csörgő a lábánál, fújta a dudát, dobolt.