Csak egy picit tartottam attól, hogy a környezetváltás mennyire fogja a fiúk alvási szokásait befolyásolni. Csavargós, kirándulós, felfedezős család vagyunk, többször hajtották már álomra a fejüket idegen ágyba, de nem huzamos ideig.
Vincinek Szécsényben utazóágya van, Kendus velem alszik a kanapén(ami Dédi szerint heverő és szerinte 2 személyes, szerintem inkább 1:)Az alapfelállás az volt, hogy Kende a kanapé melletti ifjúsági ágyba alszik(ami kb. 50 éves, semmi baja nincs, csak kicsit lejt..), de valahogy mindig mellettem kötött ki. Persze ezt is megszoktam: hol a kezét teszi az arcomba, hol keresztbe fekszik, mozdulni alig merek, nehogy felébredjen. Egyszer leesett az ágyról. Csak sejtéseim vannak, hogy történhetett: a lábaival eltolta a fotelt,-ami éppen a biztonsága miatt van odatéve-és legurult.
Éjszaka Vinci minimum kétszer ébred, jobb esetben simogatásra vagy egy kis tejre vágyik és alszik vissza. Otthon úgy szokta meg, hogy az ágya mellé kuporodok/unk mese vagy ének és megszorítjuk egymás kezét és alszik már. Itt a hálós utazóágyban kéz"matatás"nincs, helyette kidobálja az ágybetét. Egy vastag paplant tettem be neki, mert az ágybetét baromi kényelmetlen, kemény.
Azon a héten, amikor tombolt a kánikula 29 fok volt éjszaka bent a szobában. Lehetett volna ablakot nyitni, de az utcáról beszűrődő zaj zavart(nyugdíjas övezethez vagyok szokva)a papírvékony falak miatt szó szerint hallom a szomszéd beszélgetését vagy azt, hogy mit néz a tévében(az alattunk lakó szóvá tette, hogy a fiúk úgy rohangálnak, hogy leszakad a plafon. Bumm. Szinte alig töltöttünk bent időt, enni és aludni járunk haza, gyerekekről van szó...)
Ha hazamegyünk és a fiúk belakják a szobájukat, Vincit átszoktatom a hálóból az autós ágyba. Kb. Kendus is ennyi idős volt, amikor nagyfiús ágyat kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése