Összetört egy kispoharat, a két fiú valamivel felkarcolta a kádat(hogy mivel nem jöttem rá), csapkodják az ajtókat(állandóan huzat van). Az utóbbit az egyik szomszéd szóvá is tette, elmondta, hogy őt zavarja az éjszakai ajtócsapkodás. Na, azok nem a fiaim, mert a kettő közül a nagyobbik alszik, a kisebbik tombolt éjfél és kettő között egy hosszabbat, de ágyról nem megy le, nem randalírozik. Vinci utazóágyban pihen, közvetlenül a mi ágyunk mellett(1973-ban vásárolt, minden mozdulatra nyikorog egy hangosat). Az utazóágy felé görnyedve próbálom altatni, nem jön össze, akkor bekerül Kende mellé, de akkor már nekem nincs hely. Megvárom, hogy elteljen az a bizonyos 10 perc, amikor már csukva a szeme és beteszem az ágyba. Nyikorgásra indul a sírás elölről. Valamit ki kell találnom.
Dédi gyűjti a vizet(zuhanyzás után)lavórokba, takarékoskodik. Vinci belenyúl és kifröcsköli. Kulccsal zárjuk az ajtókat, ha nem felejtjük el.
Érkezésünk után a babakocsit betoltam a pincébe. Dédi és az egyik szomszéd ajtaja egymás mellett van. A kedves szomszéd már este jelezte, hogy nem jó helyre került a babakocsi, mert nem tudja a bicóját kivenni, keressek neki új helyet mellékesen megjegyezte, hogy neveletlenek a gyerekek. Betettem a kocsiba. Jobb a békesség, vendégek vagyunk, nekünk kell alkalmazkodni. Másnap jött, burkoltan bocsánatot kért.
Vinci megtanulta a varrógép(muzeális darab)kerekét kézzel hajtani. Egyébként asztalként funkcionál.
Kendust jól elkényeztetik Laciék és Dédiék. Állandóan a csoki, cukorka, ilyen-olyan édesség. Kende jár Dédivel shoppingolni, megkapta a város legdrágább újságját(Lego Ninjago figurával). Már reggelinél téma, hova mennek és mit vesznek. Elkezdte gyűjteni a közeli bolt matricáit, plüss gyümölcsre gyúr.
Szuperek ezek a "társas"házak, panelek... Nálunk is ez ment egy darabig. Kitartás! Gondolj arra ilyenkor, hogy milyen szép lesz a ház, mire elkészül ;)
VálaszTörlés