Összes oldalmegjelenítés

2015. július 20., hétfő

Egerben lazítottunk

Elmenekültünk a hétvégi hőségriadó elől Egerbe,
méghozzá abba a hotelbe, ahova az első randizások alkalmával Zoli elvitt.
Reggeli után az erkélyen szobroztak a fiúk és várták az Apjukat, nagyon érezni rajtuk(és persze rajtam is), hogy nincs itt velünk. Szombat-vasárnapra az Apjukra ragadtak, volt Apa-fiai séta, addig én a hűvös szobában lógattam a lábam, elolvastam egy Nők Lapját(amit egyhuzamban már régen nem)Eger gyönyörű!
Közös kártyapartik,
játszószobában főzés,
belvárosi barangolás
is belefért a két napba.
A hotel fürdőrésze mindenki igényét kielégítette, nem hiányzott semmi csak egy úszógumi(a felújítás előtt kidobtuk őket, addig lyukasan tároltam a kamrába, "majdjólesz"valamire címszó alatt). Első nekifutásra Vinci visított a vízbe
(mindenki jól megnézett magának), második próbálkozáskor már nem akart kijönni.
Fog ez a vízhez szoktatás menni csak idő kérdése az egész.
Gyerekmedencébe volt csúszda
, spriccelő teknősbéka, mászófal, köpködő polip és még pár gyerekbolondító játék.
Mindent kipróbáltak a gyerekek.
Átmentünk velük a melegebb medencébe, ott már lehetett Vinit dobálni, Kendus a karjaimba ugrott. Miután fél napot a vízben(víz alatt) töltöttem, akkor esett le, hogy fülgyulladás után nem biztos, hogy a legjobb dolog az úszás. Szerencsére nem lett semmilyen következménye.
Vacsoraidőre teljesen kipurcantak. Kb. 3 percet töltöttek a fenekükön. Felváltva szaladgáltunk utánuk, este arra panaszkodtunk egymásnak, hogy alig rágjuk meg az ételt, mert rohanni kell.
Vicces volt, ahogy Kendus magára tekerte a törölközőt(köntös is valahol otthon a dobozok alján), le kellett volna kameráznom. Mindent eltakart, csak a fenék-fütyi rész maradt ki. Vinci nem pisilt be, pelust nem viseli el a kánikulában, ment minden a wc-be. Lehet, hogy előbb lesz szobatiszta, mint ahogy beszélni fog?!
Vasárnap az ebédnél a felszolgáló lány  ritka vezetékneve megegyezett az enyémmel. Úgy írja, ahogy én. A rokonokon kívül még soha nem találkoztam a vezetéknevemmel.
Eger- Szécsény távolság alatt  négyszer álltunk meg, Vinci sírt a leesett cumi után, Kendusnak pisilnie kellett, dinnyét vettünk, tankoltunk. A legeslegjobb, hogy együtt voltunk!

1 megjegyzés:

  1. Mi is megtanultunk gyorsan rágni... és nem is emlékszem, hogy mikor ettünk úgy utoljára, hogy 1. nem kellett többször fölállni, 2. tudtunk hosszasabban beszélgetni. :-)
    Ja, és Nők Lapját már csak egy-kéthavonta veszek, úgysem olvasom végig, akkor meg minek?

    VálaszTörlés