La Guna étterem

Valamiért nem tudom Csepelt megszeretni(nem találok olyat,amiért a kerület szerethető lenne), a sok panel, beton, tényleg igaz, hogy az "ipar Bölcsője". Zoli ott töltötte a gyerekkorát, szép emlékei vannak.
Volt, hogy sétáltunk a Királyerdőben, voltunk a csepeli strandon, Duna parton, de valahogy nem lopta bele magát a szívembe.
Tavaly a La Guna étteremben volt Zoli osztálytalálkozója, mondta, hogy jó volt a kaja, egyszer kipróbálhatnánk.
Jött az alkalom: Márton napi libaságok. Először eltévesztettük a helyet, mert van La Guna pizzéria és teljesen máshol LA Guna étterem, a kerületen belül.
Egy étteremkereső honlap hírlevére feliratkoztam, rendszeresen küldik az akciókat, rendezvényeket. Innen jött a választás.

Libát nem készítek, semmilyen formában, kacsát szeretjük, de olyan sokáig kell sütni/főzni, hogy arra most nincs időm, általában a gyors és finom ételeket készítem.
Libatálat választottunk, amiből mindenki lakmározhatott kedvére. Kendusnak csak a hagymás törtkrumpli jött be(de legalább evett valamit), nekem természetesen a libamáj:)
Töltött libanyak is volt az ételek között, elképzelni nem tudtam, hogy milyen lehet,de nagyon fincsi volt!Gombával és májjal volt töltve!

Mi

Kendebende hozta a formáját, a lépcsőn akart bukfencezni, cipővel a párkányra mászni, kanapén ugrándozni. Biztos feltűnést keltettünk:)
A közelünkben nem ült senki, nem zavartunk, kértem, hogy olyan helyre ültessenek, ahol 2 gyerekkel nem zavarjuk senki vacsoráját.(4-re volt asztalfoglalásunk, késtünk és 5 körül kezdtünk lakmározni, nem éppen egészséges:)