A szívem egyik fele

A szívem egyik fele már a Balcsin élvezi a kánikulát.(Anya, de mi az a Balcsi?A Balaton becézése)
Tegnap délután közösen bepakoltunk(Judit Mama: Minek ekkora táska?Nem kell ennyi ruha!), szelektáltuk a ruhákat, a kinőtt holmikat felvittük a padlásra.
Kendus ha tehette volna, akkor a járműparkját is vitte volna magával, ehelyett egy autó, egy autós takaró, egy APG került a táskába. A fürdőzéshez szükséges kellékek mellett helyett kapott egy vízipisztoly, homokozó szett, két úszógumi, két standlabda(az egyik Thomasos), egy mentőmellény. Fő a biztonság!
Lelkére kötöttem, hogy a vízbe nem mehet egyedül, hogy fogadjon szót Mamának!

Biztos nagyon jól fogja érezni magát, rengeteg élményt szerez, 1 hét vízpart mellett, faházban, teljes ellátással, kívánni sem lehet jobbat, többet.
Még soha nem volt ennyi időt tőlem távol. Amíg Vincivel a kórházban voltunk: 2,5 nap addig Mamával volt, de délután bejöttek hozzánk. Nekem nehezebb most,mint neki:)
Sírva ment el, kérte, hogy menjek vele én is és Vinci is, még a kapuban is hallottam, hogy sír. Este Mamánál már jele nem volt a délutáni elkeseredettségének.
Zoli úgy adta át Kendust, hogy egyben kérjük vissza és ne hagyja el. Erre Mama: "Nem szokásom:)"
Hiányzik, nagyon!