Téli séta a Margitszigeten

 azaz a Maldív szigeten, ahogy Kende mondaná. Nehezen lehet rávenni a fiúkat a mozgásra, arra, hogy kimenjünk a levegőre. Könnyen hozzászoknak az itthoni tunyasághoz: ahhoz, hogy óra nélkül ébredünk(gondolkoznom kell, hogy milyen nap van, ilyenkor  gyakran elveszítem az időérzékem, csak az éhség figyelmeztet), nincsenek kötelességek és az egész nap arról szól, amiről szeretnénk. Ők legfőképp azt, hogy játszunk(még két társasjáték és egy kártya kipróbálásra vár), olvasunk, filmezünk. Mozgásnak elég nekik-szerintük-a csocsózás és a darts(Roni Jézuskája hozta). 45 perc tanulást, gyakorlást beiktatok délelőtt(januárban felvételi és javító dolgozat is lesz).

Télen emlékeim szerint nem jártam kint a szigeten. Az oda-és a visszaút hosszabb volt, mint, amennyit ott töltöttünk. Lépésben haladtunk már a Soroksári úton is, a járvány és/vagy az ingyenes parkolás miatt araszoltunk a belvárosba. Az Olimpia parknál találtunk parkolóhelyet, onnan sétáltunk. Közben éhesek lettek(most nem csomagoltam és a Mekibe sem lehet bemenni, a Vígszínháznál lévő Szeráj gyrosát is kihagytuk), ezt kb. 5 percenként elmondták. Aztán jött a pisilni/kakilni kell sztori. A szigeten 4-es elmentünk mosdóba(megrendelésre képes vagyok pisilni:)1000 ft-ot fizettünk érte. Nem olcsó buli(nincs gyerekjegy:) legalább tiszta volt.

Furcsa volt, hogy egy-két futón és friss randevúzós párokon kívül szinte nem volt ember a sziget közepénél, a másik furcsaság, hogy félhomályban sétáltunk(Zoli szerint csak mi vagyunk ilyen idióták, hogy sétálgatunk hidegben, sötétben). Vince alaposan körbejárta a szökőkutat, zárt , lefedett állapotban még nem látta(egy őr vigyázz rá:)Emlegették a gyerekek az állatokat(ha jól rémlik, akkor télen nincsenek ott), nem néztük meg, mert 8-ra haza kell érni és egyébként is hazafelé is araszoltunk.