Hát nem egyszerű 9 éven keresztül valakit találni, aki beöltözik Mikulásnak, a fiúk nem ismerik(hangról sem ismerik fel az illetőt), olyan boldog voltam, amikor kitaláltam, hogy ki legyen a Mikulás, sőt még, amikor az illető elvállalta:)Utána a következő feladat egy Mikulás ruha vásárlása volt, egy nap alatt ezt is kipipáltam(ajándék szakáll is járt hozzá)Megállapodtunk az időpontban(szombat délután, Kende szülinapja), előtte hívott az illető, Kende rohant a telefonomért(a meghívott nagyszakállú telefonált, hogy csúszni fog egy kicsit)A csomagokat összeállítottam, írtam a gyerekekről jellemzést és a találkozás előtt még eljutottam a Mikuláshoz. Vince egyik szobából a másikba szaladgált, hogy ez nem az igazi Mikulás, mert látja, hogy ragasztott a szakálla és szőrös a nyaka:)Az igazi olyan, mint amilyet ők az iskolában rajzoltak. Nekem megtévesztésig hasonlított rá. Vince dobolt neki, bemutatta a rajzait, Kende és Magor pedig sütivel kínálták. Énekelni, verset mondani, egyikőjük sem akart(állították, hogy nem tudnak), mégis egy kis táncolással, közös dalolással ajándékoztuk meg a Mikulást. Nem néztük az órát, kb. 1 órás beszélgetés lett a találkozásból.
Bizony nem egyszerű, hogy beöltözzön valaki ennyi időn át :) , megértem, mert mi is 14 évig csináltuk ezt, de addig jó, ameddig tart :) ...
VálaszTörlés