Elmentünk Dédihez Szécsénybe, aki azóta mióta szóba került az öregek otthona jobban van. Változó állapotokat szül a betegsége, most sokkal üdébbnek láttam, mint a múltkor és sokat javított a helyzeten, hogy levitték a földszinten működő fodrászhoz. Egy csinos frizura csodákra képes, mióta az eszemet tudom, azóta a fodrász megmossa, szárítja és ha szükséges vágja a haját, ami sokáig tartós neki. Vittünk túrógombócot, oldalast krumplival, hagymakrém leveset és szülinapi tortából is kóstolót. Az utóbbit nagyon csokisnak találta(lúdtalp,azaz lúdláb)nálunk az utolsó morzsáig elfogyott. Enni jelentős mennyiséget nem evett, de ivott(Szentkútról származó vizet), aloe verát.
A szombati nap bulival telt, elvittük a fiúk iskolatáskáját, ott tanultak. Kende hatékonyan és gyorsan, Vince több részletben színezett ki egy számolós feladatot. Mama sokat alszik, egy idő után úgy gondoltam, hogy eljött neki a pihenés ideje és sokak vagyunk neki(Zolinak fájt a feje, ő is aludt), a gyerekekkel elmentem sétálni. Sok ismerőssel, volt osztálytárssal futottam össze, ők pedig 5 percenként kérdezték, anya ez ki volt?Hát ilyen egy kisváros, mindenki ismer mindenkit, hiába nem lakom már ott 2001 óta. Még leírni is sok:)
Meglátogattuk keresztanyámat, átmenetileg nála lakik a fia és a családja. A 4 éves fiú unokával Kende rögtön megtalálta a közös hangot, szereti a kicsiket. Amikor Vince odasúgta neki, hogy ő tudja mi lesz az ajándéka, akkor Kende visszakérdezett: egy kistesó?
Visszamentünk Mamához, beadtam neki a gyógyszereit, elpakoltam magunk után a konyhába és hazajöttünk, sírósra sikerült a búcsú. Mama kezdte, aztán én folytattam. Kisétált az erkélyre és onnan integetett nekünk.
Sok erőt Nektek, nehéz ez nagyon! Ölellek!
VálaszTörlés