Itthoni napjaink

Órarendet készítettünk, közösen a fiúkkal. Kellenek szabályok, rend, különben szétcsúsznak itthon és rájuk tör a szünet érzése:)

Amíg lehet és ilyen gyönyörűen süt a nap, addig kimegyünk. Hiszek a D vitamin jótékony hatásában, tegnap és ma is bicikliztünk a környéken. Borús lenne a kedvem, ha még beszorulnánk a házba. Hálás vagyok, hogy van udvarunk, ahová kimehetnek. Kende ma már kapott tanulnivaló anyagot, próbálta gyorsan összecsapni, csak túl legyen rajta és mehessen videójátékozni. Vincivel kora este hatékonyabb a tanulás, leül és megcsinálja, csak legyen motiváció(általában édesség). Vincinek lemondtam a fizetős fejlesztés online változatát(így is 4800/45 perc), most nagyon át kell gondolni, mire és mennyit költünk.  Kendének edzéstervet állított össze a gyógytesi tanárnő. Kell, hogy ők is kivegyék a részüket a házimunkából, főzésből.

Intézményekből hazahoztam az összes holmijukat, azt gondolom, hogy itt véget ért Vince ovis pályafutása(ott is van befizetett összeg, vissza fogom kérni, ahogy a színházjegyek árát is. Van olyan fővárosi nagy színház, ahol a visszafizetésről még nem írtak semmit, de a jegyek más időpontban való áthelyezéséről sem)
Zoli még mobil, jön-megy, tesz-vesz, próbál pénzt keresni. Délelőtt kijelentette, hogy az autóbiznisznek itt a vége, megjegyezte mit és mikor adott el utoljára. Online tanításhoz használunk egy platformot, még szokom, ismerkedem vele. Idő kell hozzá, mint minden új rendszerhez.