Péntek 13.-án Luca napot tartottak az iskolában, sok színes programmal. Lehetett karácsonyi kézműves ajándékok készítésében részt venni, börzén kincseket lesni, ping-pongozni és házi finomságokat enni a büfében. Egy kedves tanítónéni megkérdezte, hogy miért nem hozom be Vincét a suliba. Telefonáltam az óvónéninek, aki elmondta, úgy látja mélyen alszik Vinci. Akkor ne keltsük fel, jobb a kipihent gyerek mindenkinek. Most még elképzelhetetlennek tűnik az, hogy szeptembertől nem lesz ebéd utáni alvása. Igényli. Az idegrendszer fejlődéséhez pedig elengedhetetlen.
Aznap délután nyílt meg az egyik diákom origami kiállítása, amire elmentünk. Az úton beszélgettem vele arról,hogy a diákomat is Vincének hívják(ő lett nagy Vince), fantasztikusan ügyes, kreatív, elképesztően klassz dolgokat állít elő papírból. Az én kis Vincém hangosan, érthetően bemutatkozott a kollégáimnak(többen elmondták, hogy olyan nagy, mint egy elsős fiú), sőt leült közvetlenül a nagy Vince mellé, aki a többi érdeklődőnek(gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt) egy daru hajtogatását tanította. Én már az elején elvesztettem a fonalat:)Vince kérdezett, ha kellett, akkor segítséget kért. Két remekművel jöttünk haza.
Utána állófogadást tartottak, szerintem Vince mindent végigkóstolt, volt , amiből duplán vett. Nehéz volt elhívni az aprósütis részlegről.
Többször emlegette azóta az origamis délutánunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése