Idei első korcsolyázásunk

Vincénél az oviban lenne lehetőség heti egy alkalommal korcsolyázásra(ő csak pocsolyázásnak hívja), de ő ezt elutasítja. Megpróbáltuk, de nem érezte magát biztonságban, félt az eleséstől. Megpróbáljuk mi megszerettetni vele ezt a téli sportot, eddig egész ügyes volt, de tegnap ismét erősebb volt benne a félelem és kisebb hiszti után jött a jégre.

A szomszéd kerületben van lehetőség ingyenes korizásra(fedett pályán), hiába szakadt az eső, rengetegen voltak. Itthon kb. 1 órán keresztül kerestük Vince állítható, cipőre felvehető korcsolyáját(a kölcsönző szerint ez nem korcsolya és 32-es lábra korcsolya való), nem találtam. Kendének az egyik ismerős kinőtt koriját vettük meg, de azt sem találtam. Padláson tűnnek el dolgok. Maradtunk a kölcsönzésnél. A korizás végén Kende nagyon nyöszögött, hogy egy tüske szúrja a bokáját....a kori vízhólyagosra törte a bokáját, mire hazaértünk a vízhólyag kipukkadt, maradt a fájdalom. Kende továbbra is fut, szalad, rohan a jégen és nem siklik

. Erre ő meg azt mondja, hogy én totyogok:) Zoli felváltva ment a fiúkkal, amikor Vince velem próbálkozott jégen maradni, akkor sikerült jó nagyot esni én meg nem bírtam megállni...még jó, hogy a kezére nem csúsztam rá(még rágondolni is rossz, mi lett volna a következménye)
Kb. 1 órát voltunk kint, legalább levegőztek és mozogtak. Egyikőjük sem hajlandó felvenni az overált, anorákot és a harisnyáért is könyörögnöm kellett.