A Mikulás manói

Advent első vasárnapját színházban töltöttük. Turay Ida színházban most jártunk először, de nem utoljára! Vettünk jegyet egy másik gyerekelőadásra is(Aladdin)és élményajándékként Lilinek az Ólomkatonára. Valahogy eddig elkerülte a figyelmem, hogy milyen jó gyerekdarabokat játszanak ott megfizethető áron(1500/jegy, szemben a Madách és az Operett áraival), barátságos, kis teátrumról van szó.
Kiderült, hogy egy szécsényi gimis ismerős(Pásztor Máté)is a színház tagja(őt most nem láttuk, csak a képét a színészek között)
Kicsit izgultam, hogy érünk a színházhoz, pedig tulajdonképpen nincs messze tőlünk. Kálvária tér tele van kutyakakival, annyit, amennyit az autótól a színházig láttunk......kerülgettük jobbról-balról.
A ruhatárostól a jegyellőnőrőn át mindenki nagyon kedves. Kaptunk Vincének székmagasítót. 10. sorban ültünk(kicsi a nézőtér),mindent láttunk(előttünk nagyobb tér szabadon) és hallottunk(a gyerekek alapzaja sem volt zavaró)
Egyfelvonásos zenés darab. Mikulás segítője lesz a krampusz, aki előtte megpróbálja elrabolni az ajándékokat, de a Mikulás"megszelídíti", a manók táncolnak, énekelnek. Szuper színházi élmény.
Vincének nehezen megy a valóságtól való elvonatkoztatás, az absztrakt gondolkodás. Két nembeszélő baba is szerepelt, végig azon kattogott, hogy ők, hogyan mondják el, ha éhesek. Utána beszélgettünk a némákról és a siketekről is.
Kendéről készült kép, Vince tiltakozott