Egyszer a fejünket hagyjuk el

Mi vagyunk azok, akik minden helyzetben képesek vagyunk elhagyni a dolgainkat. Zoli és én is nagyon jók vagyunk abban, hogy ezt-azt elveszítsünk, az apró dolgoktól egészen a nagy dolgokig(a nyaralás költőpénze és a próbafülkében leesett aranykarkötőm a legleg)Erre nem vagyunk büszkék. Aztán azzal vigasztaljuk magunkat, hogy de jó, nagyobb baj nem történt velünk. Nem segít a helyzeten, hogy a fiúknál ez hatványozottan jelen van.
Csak a heti termés, ami rám vonatkozik.
Fizetés után a terminálban felejtettem a bankkártyám. Rendes pénztárban és nem önkiszolgálóban használtam. Csütörtökön történt, ma ismét szerettem volna használni és rádöbbentem, hogy nincs meg. Kapcsoltam, hogy hol használtam utoljára. Ebben a banktól kapott sms segít. Felhívtam az áruházat, a biztonságiak őrzik, megyek érte.
Garázsvásárt tartottak a szomszéd kerület művelődési házában, ahol asztalt béreltem. Rengeteg holmit(ruhát, játékot, cipőt)halmoztunk fel 9 év alatt. Tavaly egy ilyenen sikeresen árultam. Most is egy Ikeas táska tartalma elment, itthon azonban eszünkbe jutott, hogy Kende(aki jött velem)tolltartója, könyve, foglalkoztatója, kulacsa, ételtartó doboza, kis hátizsákja egy nagyobb táskába lett átpakolva és nincs meg. Hiába telefonáltam, nem találta meg az őr. Írtam email-t is, még reménykedem, az biztos, hogy a tolltartót pótolni kell és a ceruzákat sajnálom a legjobban. Drágább, mint a tolltartó.
Kendének kötelező az iskolaköpeny a suliba. 7 darabot vettem tavaly év végén, új szín, új design, új anyag. Ebből 1 van meg. Kulacs is fogyóeszköz, a jól zárható, biztonsági kupakost használjuk. Október 5-ig kettőt veszített el. Talált tárgyaknál nincs.
Vince nagy sapka+sál elhagyó.
Hát így járunk mi.