Mindkettőt?

Csak testvérekként emlegették a fiúkat az urológián. Vince szolidált  Kendével és fordítva. Tavaly Kende urológiai beavatkozása(amely pont 1 éve volt), nem hozta meg a várt eredményt. Kendének veleszületett probléma okozta a bosszúságot, gyulladást, nehézséget. Vincénél nem annyira extrém volt a helyzet, de jobbnak láttuk még most lezárni ezt a kényes témát, mint kamaszkorban.
Jártunk sok-sok pénzért magánrendelőbe is, végül a Heim Pál kórház egyik orvosa mellett döntöttünk(önszántunkból őt is megkerestük a magánpraxisában).
Mindenkit csak dicsérni tudunk, kedves és segítőkész volt velünk az összes nővér, altatóorvosok, főorvos, "választott"orvos. Teljes körű tájékoztatást kaptunk előtte és a műtét után is. Elmondtam az aggályaimat.
A fiúknak ez volt az első és remélem az utolsó altatásos műtétjük. Semmi riadalom, félelem nem volt bennük, egészen addig, amíg nem láttak a műtőből kitolt és újonnan bevitt beteget. Na ott, eltört a mécses, egyik jobban sírt, mint a másik. Tudtuk, hogy nem az elsők között kerülnek sorra, nehéz volt éhen-szomjan várni és várni és várni, két nagyétvágyú gyerekkel. Csak a kaja körül járt minden gondolatuk, csak erről tudtak beszélni. Előző nap 19 körül bőségesen megvacsoráztak, másnap 5.30-kor ébresztő, indulás. 8.15kor még ihattak 1 dl kórházi teát. Vince került előbb sorra 13.30kor, Kende 14.15kor. Egyikük sem aludt be a bódítótól. A műtős fiú poénkodott velük, mondta, hogy villámgyorsan tolja őket. A műtő előtt még utoljára ránéztem a dokira és mondtam, hogy nagyon vigyázzon rájuk!Próbáltam nem bőgni.
Jött egy kedves(önkéntes)óvónő kézműveskedni(egy kisebb bőrönd tele ragasztókkal, csillámmal, tollakkal, kincsekkel) a gyerekekhez. Egy nagy asztalt körbeültek, halloween volt a téma, Kende 3D autós képeslapot készített, Vince pókhálót szőtt. Igényes, újszerű társasjátékok is voltak, a könyvespolcon pedig jó állapotban lévő mesekönyvek. A szobánkhoz tartozott egy kis játszókuckó.
Közvetlenül mellettük egy 16 éves fiú feküdt, sérvre műtötték, ahogy januárban is. A szobába még egy 5 éves kisfiú feküdt, ha nem aludt, akkor keservesen sírt.
Izgultam, hogy az első pisilis(kacsába)hogy fog menni. Másodiknál már segítséggel lábra is álltak. Ólomlábakon ment az idő, ahogy letelt ehettek kekszet, ropit , vacsira vajas-sonkás(1 szelet)kenyeret kaptak. Vincét az infúzió baromira zavarta, Kende végig inzulinnak hívta . Altatás után azt mondta Kende legalább háromszor, hogy hova raktak tappancsokat a mellkasára, Vinci azt hajtogatta, hogy nem akar műtétet.
Ma már itthon lábadoznak, tegnap Vincére rászóltak, hogy nem ülhet, mert bevérzik a sebe. Ő rám hasonlít abban is, hogy alacsony a fájdalomküszöbe, tegnap még két algopyrin injekciót kapott vénásan és hányingerre panaszkodott. Kende virgoncabb, még mindkettő kis pingvin módjára közlekedik, de óráról-órára jobb és könnyebb.