Vasárnap délelőttre négy színházjegyet kaptunk Ronitól ajándékba. Kőbányán a Kösziben néztük meg az Óz, a csodák csodája című előadást. Kendét még Vince születése előtt többször vittem oda előadásra, egyszer farsangi mulatságra, tornázni, de ő egyikre sem emlékszik.
Zoli kérdezte is, hogy bábos előadás vagy sem. Színészek játszottak, énekeltek. Érkezési sorrendben lehetett a helyeket elfoglalni, elől volt egy kispad, a miniknek. Vince és Zoli az első sorban ült, Vince nem kért ülésmagasítót, egy 5 évesnek nincs rá szüksége-mondta. Mi, Kendével a második sorban, sajnos egymás mellé nem jutott hely. Vince rögtön kiszúrta a színházteremben a diszkógömböt és a csillárokat, ami szerinte, olyan, mint a kastélyokban. Az előadás végig lekötötte a fiúkat. Miközben Dorkáék(főhős)próbálnak hazajutni, lejöttek a gyerekekkel pacsizni, kezet fogni. Vince annyira megijedt attól, hogy vele Totó(kutya)kezet akar fogni, hogy az Apja ölébe ugrott.
1 órás előadást, ámulva, szájtátva néztek végig. Vincét a színházi darabok(és a cirkusz)lekötik, érdekli őt, odafigyel, csöndben van, akkor is, ha előtte lenyomott egy kemény 10 perces hisztit. Itthon gyakran van színházi előadás is, ebben ő a rendező és a főszereplő is:)Kende egyik osztálytársa (lány)és tesói is ott voltak, először ettől "megbolondult", majd egy "hellóval"köszönt(ezt csak én hallottam). A fiúknak nem erősségük a köszönés.
Jól felépített előadás volt, bevonták a darabba a gyerekeket is: "fújjatok egy nagyot", "tudtok varázsigét?"
Táncos részeknél ritmusra jár a lába.
Utána átmentünk a közeli vietnámi étterembe.
A kis leves, akkora, mint máshol az extra nagy, a pincérlány csak angolul beszélt, ajándékba mindenki kapott levest(!), Vince pálcikával ette a tésztát.
Autentikus vietnámi ételeket ettünk(az étlapon hideg kecskehús is szerepelt)
olcsón, bőségesen!
Hazahoztuk a vacsorára valót is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése