Csilla nálunk

Szombat délutánt nálunk töltötte Csilla, akit a fiúk is nagyon vártak, annak ellenére, hogy nem sokszor találkoztak vele.(Csilla, Zita nővére, akire az egyetemei évek alatt vigyáztam)

Kezdetben megszeppentek, szégyenlősek voltak, a jókisfiús arcukat mutatták, nem kellett sok idő, hogy felengedjenek és elszabaduljon a pokol. Nyúzták rendesen, a cseppet sem halk, cseppet sem nyugis gyerekeim szegény Csillát.
Bemutatták tánctudásukat(Crazy Frogra és a Soulwave Kalandor c számára)ugráltak, mi meg fogtuk a hasunkat a nevetéstől. Hogy honnan jön nekik a hipp-hippos koreográfia sejtésem sincs, nagyon jól nyomják: pörögnek, akrobatikus elemeket is láttunk. Utána próbáltam őket rajzolásra-nyomdázásra bírni(cél az lett volna, hogy üljenek a popsijukon), de nem jött össze. Érezhető volt rajtuk, hogy nem voltak kint levegőn(szakadt az eső). Délutánra valamennyire felszáradt, sétálni indultunk, Vinci nélkül-ő inkább Zolival maradt itthon és kutyásat játszott.
Kende úgy biciklizik, hogy a kezében az iphone(nagyon idegesítő)Szabály, hogy házon kivül nincs telefon(még az udvaron sem). A telefonban nincs kártya, rendeltetésszerűen nem tudja használni, zenét tud rajta hallgatni vagy mesét nézni. Ment a zene, miközben ő tekert. El is esett, közben azok a nyugdíjasok jutottak eszembe, akik még a boltba is hordozható rádióval mennek, amin szól a Kossuth.
Fürdetésnél is itt volt még Csilla, a fiúk komolyan gondolták, hogy részese lesz a vendégünk is a pacsálásnak. Jót beszélgettünk, sokat nevettünk.
Boglárkát már elültettem, a fiúk másnap reggel kapták meg Csilla szuper ajándékait(Vinci kimatricázta az ágyát:)Kendus épített a puzzleből.